Irodalmi Szemle, 1991

1991/12 - Tóth László: Napló és töredék: nyolcvanas évek (tanulmány)

Tóth László

re gondol-e? A színházi tanulmány folytatásáról - itt - hallani sem akar. A versért egyébként annak idején egyhavi fizetéselvonással büntették őt. Ezt törleszti havi 100 vagy 200 koronás részletekben. Mondom neki, hogy egész olcsón megúszta. Énbelém ugyanis havonta belém rúgnak. S hogy még most is folyton azt a verset emlegetik föl, azt bizonyítja, hogy mennyire csak ürügy volt a félreállí- táshoz, kikészítésemhez. Mivel azonban a törvények szerint a főszerkesztői felelősség személyes és oszthatatlan, Duba balszerencséjére, szükségképpen meg kellett valamilyen formában - még ha csak formálisan, a legenyhébb mértékben is - büntetni őt is. Egyébként meddig lehet esztétikai és egyéb nézeteltérésekből eredő, esetleg személyes ellentéteken alapuló sérelmeket politikai bosszuállás okául megtenni? Mert hogy lehet, ennek jogosságát maga Duba is elismerte azzal, amikor a múltkori beszélgetésünkkor megjegyezte, hogy nekem kell tudnom, kiket haragítottam magamra. Hát igen, Duba logikája szerint jogosan támadnak, tiltanak.

MADÁCH, GRENDELÉK. Leadtam a Lyuk az égent. Kíváncsi vagyok, mi lesz a sorsa. Nem nagyon bízom abban, hogy könyv lesz/lehet belőle valaha is. Abban azonban biztos vagyok, hogy a vállalkozás méretei és a besorolt szövegek színvonalát tekintve ilyen kézirat még nem született mifelénk a gyermekirodalomban. Ezért is látom előre, mennyi ellenérzéssel kell majd e kötettel kapcsolatban is számolnom, szembenéznem. 1978 óta nem volt olyan kéziratom, amelybe valamilyen ürüggyel ne kötöttek volna bele, amelyben ne találtak volna valamilyen problémát. És ez még nem is (csak) az én érdemem. Sokkal inkább mások ostobaságának, rövidlátásának, rosszakaratának, aljasságának köszönhető. A Szemlét ért büntetés indoklásában állítólag mind a három versemet* elmarasztalták szélsőségessége, kiúttalan pesszimizmusa, s mit tudom én, még mi miatt?! És ezek benne vannak az Istentelen színjátékban is, melynek előre látom már a sorsát, sőt, már eddigi története sem egyéb egy hátborzongató (kacagtató?) istentelen színjátéknál!

(Az írást az Új Forrás 1991. októberi számából vettük át.)

* Az inkriminált számban további két versem, A vendégszoba, valamint Az „itt" és az „ott" is megjelent; az ellenem irányuló támadást természetesen ezek sem kerülhették el.