Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Tóth László: Napló és töredék: nyolcvanas évek (tanulmány)
Napló és töredék: nyolcvanas évek lamikor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján csúszhatott ki először a számon egyik kedvenc, önmagam megnyugtatására azóta számtalanszor használt mondásom: „Isten malmai lassan, de biztosan korhadnak. “ Nos, csakugyan úgy tűnik, azok a malmok mára (valóban? úgy-ahogy?) elkorhadtak. Kérdés azonban, hogy nem épültek-e, nem épülnek-e a helyükbe újak? Nézzünk szét magunk körül, tekintsünk jó mélyen magunkba: épültek, épülnek bizony. S már őrölnek is. Lassan, de biztosan. Nemzedékemre vonatkoztatva: életünknek a felét, kétharmadát már felőrölték. Most a maradékra kerül sor. Egy, Csorba Béla naplójegyzeteire való utalással kezdtem. Azzal, hogy micsoda dermesztő, hideg szél fúj belőlük. A csontig, a csontomig hatol ez a szél; jó lenne összébb húzni magunkon az életünket, de nem lehet, de nem segít. Vajdasági pályatársam naplójegyzeteinek szele a korból fúj, amelyben e feljegyzések készültek. Oly korban éltem... - a történet ez. S e korban éltem/élek én is. Az életemből fúj, igen, abból, abból is fúj tehát a szél, ez a dermesztő, ez a hideg, ez a csontig hatoló. S most már el nem csitul soha. Fúj, mindhalálig. II. Révész Erikának ajánlom: ez is én voltam egykor, ez is az én életem volt A töredék; ezerkilencszáznyolcvanhárom Március 16., szerda POZSONY, MADÁCH. Útban a Madách felé, a Bank előtt összefutok Szilvás- syval, aki elmondja, hogy Petrik belekötött a Naptárba, s belém is belém mászott. Bent a kiadóban aztán kiderül, hogy a hír igaz. Lektori jelentésében ugyanis Petrik arra hivatkozik, hogy egy csehszlovákiai magyar naptár speciális helyzetben van, sajátos feladatai vannak, s bár igaz ugyan, hogy ez a mostani magyar, de semmiképpen sem csehszlovákiai. Kifogásol a kéziratban egy Beke György- -írást, egy arab mesét, s még néhány egyéb dolgot. Természetesen belekötött a Magyar Mwsew/rí-összeállításomba és annak előszavába is, kiszakítva a szöveg- összefüggésből Batsányi Bévezetőjének egyetlen mondatát, mondván, hogy az ma félre-, ill. másra is érthető. Ezután zárójelben megjegyezte, hogy a naptár összeállítóinak figyelembe kellett volna venniük azt is, ki készítette a Magyar Mu- seum-anyagot. Vagyis Petrik lektori jelentése újabb leplezetlen és arcátlan kirohanás ellenem: gyanús név = gyanús írás. Az egészre Fonod zavarodott és kompromisszumos följegyzése volt a válasz: a naptárt politikusabbá, jellegét tekintve szlovákiaibbá (sziovákabbá?) kell tenni, de a leadott anyagot egészében véve már nem kell bántani, legföljebb húzni belőlük ezt-azt, miután a kézirat már ny
