Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Tóth László: Napló és töredék: nyolcvanas évek (tanulmány)
Tóth László omdában van. Mayer Judit becsületes kiállása a direktor-Sárkány ellenében - mellettem. De mióta is tagja Petrik a kiadói tanácsnak? Az év elejétől mindössze, ekkor került sor abban néhány lényeges változtatásra. (Kiesett például Bodnár Gyuszi és Koncsol is.) A javasolt új tagok között ezúttal is szerepelt a nevem, de Sárkány természetesen kihúzta. A három beválasztott új tag neve - Petrik Jóskáé, Strasz- szer Györgyé, Morvay Gáboré - önmagáért beszélt. Látható: tiszta sor ez így. Kövesdinek leadtam az Új Szóba Az elvarázsolt varázslót. Március 17., csütörtök Délután Dunaszerdahelyen, a Csallóközi Múzeumban, Albín Brunovský kiállítása. Megrázóan nagyszerű anyag. Utoljára 1972-ben, a komáromi kiállítását láttam; az alap, a technika ugyanaz, ám az új dolgai mégis összehasonlíthatatlanul mások. Nyári elvtárs* szerint, aki valahogyan mellém sodródott, elvontabbak. Nem! Éppen, hogy konkrétabbak, egyértelműbbek. A figurális és a nonfigurális kompozíció egyaránt. A nő, majdnem mindegyik képén, mint őstermészet, ősburjánzás, őserő. Mívesség, pontosság a legapróbb részletekben is. (Ha egy pina egyeseknek 30 ezer koronát ér, ez legalább kétmilliós kiállítás volt.)** Persze, Brunovskýt hagyják a kirakatban, nemigen tehetnek mást: a jelenkori szlovák képzőművészetnek szinte ő az egyedüli nemzetközi tekintélye, devizát jelentő egyénisége. Éppen ezért megtűrik, de szeretniük - hál’ isten! - nemigen van miért. Ráadásul, ahogy hallom, jehovista is. (Elképzelhető, hogy egyik nagyszerű tanítványa, T. L. barátom is az ő hatására lett jehovista? T. rajzaiban, grafikáiban egyébként még mindig nem tudott teljes mértékben megszabadulni az egyértelmű Brunovský-hatástól.) Brunovskýnak sikerült iskolát teremtenie a szlovák képzőművészetben, s nem is akármilyet! Most is tanítványainak népes serege kísérte le őt ide, Dunaszerdahelyre. Nyári elvtárs másik kifogása az volt, hogy Brunovský misztikus.*** Csak annyira, válaszoltam, amennyire a legtöbb nagy művész is az. Ezután Brunovský bibliai motívumai kerültek sorra a járás nagyhatalmú kiskirályánál. Igen, magyaráztam, de azok - legalábbis számomra -mentesek a vallásos töltettől, mindenfajta ideológiától. Bár lehetséges, döbbenek rá később, hogy éppen ez a legfőbb baj Brunovskýval. Hogy ebben az egyre ideologikusabbá váló korban és légkörben mer és tud ideológiamentes lenni. A megnyitó után a járási népművelési központban hallom, hogy a Csemadok Járási Bizottságának titkára, F. M. elvtárs felbőszültén kirohant a zsűri ellen, amiért az a műkedvelő színjátszók járási versenyében nem éppen a leghízelgőbben értékelte a Csemadok dunaszerdahelyi színjátszóinak teljesítményét. „Ki ez a Hunčík? - kiabálta a zsürielnök nevét emlegetve. - Már ez is ért a színházhoz?...“ Csak tudnám, honnan veszi a bátorságot, hogy bárkit is sértegessen ez * A szóban forgó elvtárs a dunaszerdahelyi járás főideológusa volt. * * Utalás A múltidejű Múltidejű ember című versem közléséért az Irodalmi Szemlére kirótt pénzbüntetés összegére, melyben állítólag az idézett „illetlen" szó használatáért részesült ártatlan opuszom. *** Ez az akkoriban felhozható vádak legsúlyosabbjai közé tartozott.
