Irodalmi Szemle, 1991

1991/12 - Fogarassy László: Adalék egy főiskolás mozgalom történetéhez (tanulmány)

Adalék egy főiskolás mozgalom történetéhez

légium irányította 1943-tól a MAKK-ot, amely körül talán 15-20 ember csoportosult. Az új elnök eleinte jó irányba akarta terelni a választmányt, de amikor az fivérének is bizalmatlanságot mert szavazni, megértette a finom, de félre nem érthető figyelmeztetést: opponálás esetén pozícióját teszi kockára! A választmány tehát csekély aktivitást és munkaeredményt mutatott fel, viszont annak fejében, hogy az 1944. május 2-i közgyűlésen újra a régi elnököt jelölte és választotta meg elnöknek, ez készséggel mentegette a vezetőség gyenge teljesítményét. A Magyar Hírlapban és a Magyar Néplapban közzétett újsághír tanúsága szerint azt hangoztatta, hogy a magyar főiskolás ifjúságnak ebben az évben vissza kellett húzódnia, és csak a tanulással foglalkozhatott, a belső munkának ez volt a legfőbb programja. A néhány újoncból és a zömében csődöt mondott funkcionáriusokból összeállított új vezetőséget a közgyűlés megválasztotta, mire az elnök záróbeszédében ki merte jelenteni, hogy a jövőben is az eddigi úton kívánnak haladni. Magyarán megmondva, hogy ezután sem fognak dolgozni. Ez még a CSMASZ utolsó alelnökének, akkoriban a Mensa Academica Egyesület gondnokának is sok volt, és vitacikket helyezett el a Magyar Néplapban Hol az ifjúság? címmel. Ebben felrótta a főiskolás ifjúságnak, hogy tanul, vizsgázik, doktorál, minden anyagi támogatást a társadalomtól megkap, de szellemi tevékenységet nem mutat fel. Ezt követően a sarlós nemzedék egyik érdemes tagja előadást tart a MAKK-ban a csehszlovákiai magyar diákmozgalom hőskoráról. Az előadást termékeny vita követi, látható, hogy a MAKK túljutott szellemi mélypontján és megindult az erjedés. A választmány kénytelen 1944. május 19-re taggyűlést összehívni, amelyen a régebbi főiskolás generációk soraiból is sokan megjelennek. Megnyitó beszédében az elnök változást helyez kilátásba, Horváth Ákos és Hencz Zoltán vezetésével pedig új ellenzéki csoport mutatkozik be és fejti ki az elnököt és a választmányt elmarasztaló álláspontját, hogy a vezetők, habár semmilyen eredményt nem tudtak felmutatni, görcsösen ragaszkodtak meg nem érdemelt pozícióikhoz. Egy másik ellenzéki csoportnak a választmányból kibuktatott képviselője pedig fejére olvassa az elnöknek, hogy négyszemközti beszélgetések során az egyes funkcionáriusok tevékenységéről pejoratívan nyilatkozott, de tenni semmit sem tett. Erre a kormánypárt egyik szellemileg impotens de nagyszájú tagja a felszólalónak tettleges bántalmazást helyez kilátásba, ami évek óta először fordul elő. Az elnök nem utasítja rendre, inkább átengedi az elnöki széket a Mensa Academica Egyesület gondnokának, akinek elnöklete alatt a jelenlevők bizalmat szavaznak a választmánynak. (Igaz. hogy ezen a taggyűlésen legfeljebb ötven rendes tag volt jelen, az egyesület tagjainak túlnyomó része passzív rezisztenciát folytatva távol maradt.) A Hol az ifjúság? cikkhez azonban két hozzászólást jelentet meg a Magyar Néplap. Mindkettő lényegében a MAKK vezetőségét marasztalja el, sőt a volt levéltáros cáfolni meri a vitát indító cikk azon nézetét, hogy „a mai ifjúság még nem termelte ki hangadó vezetőrétegét és közte, valamint a tíz év előtti ifjúság részéről egy teljes generáció kimaradt." (Május 11-én még azt merte írni a Magyar Néplap munkatársa a tisztújító közgyűlésről. hogy

.....a komoly időknek megfelelően az egység és összetartás jegyében folyt le.") A vezetőségnek azonban nem érdeke a vita folytatása. A Magyar Néplap, a Magyar Párt hivatalos lapja volt. a MAKK elnöke és néhány vezetője pedig a párt bizalmi emberei. Ezek elintézik, hogy az újság ne közöljön több vi