Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Fogarassy László: Adalék egy főiskolás mozgalom történetéhez (tanulmány)
Fogarassy László tacikket. Több taggyűlést nem is mernek összehívni, pedig a tagokat érdekelte volna az is, hogy miért kapacitálták a vezetők (természetesen a levéltáros távollétében) a pénztári ellenőröket, hogy a közgyűlésen jelentsék azt, hogy a pénztárt rendben találták. Nem volt rendben, mert több pénz volt a pénztárban, mint amennyinek a könyvelés szerint lennie kellett volna. Ennek a híre azért is gyorsan kiszivárgott, mert az egyik ellenőr a Hencz-féle ellenzéki csoporthoz tartozott, a másik pedig szintén nem tagadta, hogy csak kérlelésre és nógatásra írták alá a jóváhagyó jegyzőkönyvet. 1944. június 16-án Pozsonyt első ízben bombázták angol-amerikai repülők. Telitalálat érte a Dosztojevszkij-sori magyar internátust, amely alkalommal a portás és három főiskolás szörnyethalt, köztük Horváth Ákos is. Azután jött a szlovák nemzeti felkelés, amelyben több magyar főiskolás is részt vett, egyikük pedig eltűnt (Nozdroviczky László). Megkezdődött az új tanév, de a vidékiek csak leckekönyvüket láttamoztatni és vizsgázni jöttek be Pozsonyba. A MAKK decemberig választmányi gyűléseket tartott és zártkörű teadélutánokat rendezett, a többi teendők elől meg azzal tért ki, hogy „Örüljünk, hogy élünk.“ 1945 elején a MAKK helyiségeibe költöztették a kilakoltatott magyar háztartási iskola egy részét, a MAKK tevékenysége pedig tartósan szünetelt. A diákságot előadások helyett sáncok ásására vezényelték ki. Miután a front keresztülvonult a városon, a MAKK helyiségei teljesen épségben maradtak és diákszállásul szolgáltak, de nem a MAKK tagjai részére. Á diákszállás lakóinak front utáni moráljára vall, hogy minden elmozdíthatót elvittek, így az összes használható tankönyvet, a hangszereket, az olajfestményeket, az egyik írógépet stb. (A másikat a MAKK- néni megőrizte és Péterfi Vilmosnak ajándékozta, aki verseskötetét is ezen a gépen írta meg.) 1945. augusztus 30-án a MAKK és a Prohászka Kör hivatalosan is megszűnt. A feloszlató végzést kikézbesítették a MAKK utolsó titkárának, aki egyben a P. K. pénztárosa is volt. A helyiségeket pedig a Szlovák Főiskolai Központ megbízottai vették át, akik az összes szekrényt és asztalt fölfeszítve, az iratokat meg egy sarokba dobálva találták. A MAKK utolsó titkára utasította a takarítónőt, hogy az iratanyagot égesse el. Mentségére szolgál, hogy építész volt. szakmáján kívül máshoz nem értett, arról fogalma sem volt, hogy ha megőrzésükről gondoskodik, és a Csemadok megalakulása után megfelelő időben átadja, jó szolgálatot tett volna a történetírásnak. 1945 őszén valóban bekövetkezett az az állapot, hogy a megszűnt MAKK tagsága csak tanulással foglalkozhatott - ha sikerült beiratkoznia valamelyik csehszlovákiai vagy magyarországi főiskolára. Túlnyomó részük nélkülözött, de a doktori, mérnöki vagy tanári diplomát megszerezte. Léha és felelőtlen diákokból ezek a nehéz évek faragtak embert. A MAKK utolsó választmányának tagjaiból jól fizetett állásokban elhelyezkedett filiszterek lettek, hárman közülük tudományos síkon is kiemelkedtek, a többiek a publicisztikában és a szakirodalomban ismeretlenül maradva helyezkedtek el a társadalomban. Azok, akik a három kivételt leszámítva irodalmi, tudományos vagy képzőművészeti szinten számító tényezők lettek, az 1944 előtt megválasztott vezetőségnek voltak tagjai, vagy pedig nem töltöttek be funkciót. Ugyanakkor kiváló szakorvosok kerültek vidékre, akik egyetemi katedrát is megérdemeltek volna.
