Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Fogarassy László: Adalék egy főiskolás mozgalom történetéhez (tanulmány)
Fogarassy László másrészt útlevelét illetően akadályok nem voltak, mellőzték továbbá (a később tragikus körülmények közt meghalt) tehetséges Putz Évát, akinek A kolonyi lak- zi c. néprajzi könyve még ma is időtálló. 1943. április 1-én rendkívüli közgyűlés helyett taggyűlést tartottak az új házszabályok megtárgyalása végett, mivel a régiek már elavultak. A házszabályok azon felül, hogy az alapszabályokat hitelesen magyarázták, megengedték, hogy választmányi póttagok felszólalási joggal részt vehessenek a választmányi gyűléseken. Ahány rendes tag hiányzott a választmányi gyűlésről, annyi póttag szavazhatott. A tíz rendes választmányi tagság közül négyet fenntartottak a könyvtárosnak, háznagynak, kultúrreferensnek és sportreferensnek. Az új házszabályok kidolgozója ugyan számolt azzal a helyzettel, hogy a sportszabály működése szünetel, ámde azzal is, hogy sor kerül a megújulására, azonkívül a sportreferens hatáskörébe utalta a sakkszakosztályt. Itt ugyanis kissé anarchikus állapotok voltak, hála a nem megfelelő vezetésnek. Ennek dacára a MAKK sakkcsapata 1943- ban és 1944-ben is harmadik helyet ért el a csapatbajnokságon, amelyen részt vettek a pozsonyi magyar társadalmi és sportegyesületek sakkosztályai. Ebben a szép sikerben nagy része volt dr. Ujtelky Miksának, aki mint a MAKK pártoló tagja az első táblán játszott, egy ízben pedig a sakk-kupát is megnyerte, amelyet egyének részére írtak ki. A Szlovákiai Magyar Testnevelő Szövetségnek akkoriban külön sakkosztálya volt. 1944 májusában azonban a MAKK sakkosztálya bomlófélben volt, mert a sportreferensnek sem az egyénisége, sem a szervező képességei nem voltak megfelelőek annak összetartásához. Több jól sakkozó főiskolás más egyesületek kereteiben játszott, mert ott jobban érezték magukat. A MAKK új közgyűlése új sportreferenst választott, aki az SZMTSZ sakkosztályának 1944. évi közgyűlésén azt indítványozta, hogy főiskolás csak a MAKK keretében sakkozhasson. A többi egyesületek képviselői, illetve a közgyűlés azonban nem fogadta el az indítványt, ezért nem lehetett a Toldy Körbe, a Pozsonyi Torna Egyesületbe és máshová elvándorolt főiskolás sakkozókat visszaterelni. A Király helyébe lépő új elnök e sorok íróját megbízta a levéltár rendezesevel. Ez majdnem egy évi munkát jelentett, mert a prágai és brünni testvéregyesületek, valamint a CSMASZ iratanyaga és jegyzőkönyvei gondozatlanul hányódtak. A levéltáros a levéltári anyag alapján az elnök külön kérésére kidolgozta az évi munkatervet is, egyúttal a levéltári anyag 1936 utáni fontosabb adatait kijegyzetelte. (A Prohászka Körök iratainak rendezésére nem került sor.) A választmány azonban nem volt hajlandó foglalkozni a munkatervvel. Egyúttal tizenegy szavazattal a levéltáros szavazata ellenében megszavazta a sportfelszerelés eladását, mivel erre éppen úgy nem tartott igényt, mint a munkatervre. A sportreferens is megszavazta a sportfelszerelés eladását, holott legalább a szavazástól illett volna tartózkodnia, és ha már megszavazta, le is kellett volna köszönnie. Kihúzta azonban az 1944-es közgyűlésig, amikor is funkciójától meg kellett ugyan válnia, de az új választmányba póttagnak becsempészték. Az ellene bizalmatlansági indítványt tevő levéltáros nem került be az új választmányba, sőt még azt sem engedték meg neki, hogy az általa rendezett levéltárban 1925-ig visszamenőleg folytassa kutatásait. Mittermayer elnök nem volt a MAKK szellemi vezére, hanem csak ..primus inter pares“. Voltaképpen egy négytagú, klikk jellegű szűkebb kol
