Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Fogarassy László: Adalék egy főiskolás mozgalom történetéhez (tanulmány)
Fogarassy László szabályok értelmében egy jelölőlista szavazás alá bocsátásához húsz rendes tag ajánlása volt szükséges, ettől el kellett tekinteni. Ezt a listát az 1939. január 15i közgyűlés egyhangúlag elfogadta, igaz viszont, hogy az így összeállított választmányban képviselve volt a főiskolások minden árnyalata, a Reform-csoporttól a prohászkásokig. Elnökké Simboch Bélát választották meg, akit 1940-ben Ha- zay Pál váltott fel. Király Tibort 1941-ben és 1942-ben választották elnökké, Mit- termayer Ferencet pedig 1943-ban és 1944-ben. Király Tibor vitte közülük legtöbbre, Budapesten egyetemi tanár lett, büntetőjogász és szakíró, volt az Eötvös Lóránt Tudományegyetem dékánja, majd helyettes rektor. Elődei vidéken körorvosok lettek, utóda pedig kereskedelmi mérnöki diplomával Nyugat-Európába vándorolt ki. A főiskolások jóléti intézménye, a Magyar Mensa Academica Egyesület kiterjesztette működési körét a középiskolásokra is. Nem létesített főiskolai kollégiumot, hanem átvette a református egyházközség diákinternátusát, és létesített két fiú és egy leányinternátust is, amelyekbe közép- és főiskolások is befogadást nyertek. Szegénysorsú diákok részben vagy egészen díjmentes internátusi lakást és étkezést kaptak. A menzákon számos bejáró diák is étkezett. Az internátusok igazgatója dr. Pécsi Jenő tanár volt, közismert 1919-es emigráns, aki egy időben Nyitrán a Testvériség c. hetilapot szerkesztette. A rendőrség mint kommunistát tartotta nyilván, erősen figyelte, egy ízben még házkutatást is tartottak nála. Ekkor a Magyar Párt vezetőségében hangok hallatszottak, hogy Pécsit meneszteni kellene, ámde gróf Csáky Mihály, a párt kulturális ügyeinek intézője védelmébe vette. Kellemetlensége támadt abból is, hogy a kellő körültekintést elmulasztva, egy rovott múltú embert fölvett a leányinternátus portásának, aki a diáklányok holmiját távollétükben megdézsmálta. A lányok féltek a brutális embertől, és rendhagyó módon fiúkollégáikhoz folyamodtak segítségért. Egyikük, egy Bíró nevű főiskolás a tolvajt nemcsak hogy felelősségre vonta, hanem meg is verte, mire a portás revolvert rántott elő és agyonlőtte. Ez az eset egyike volt az akkori legnagyobb igazságügyi botrányoknak, mert a gyilkos meglepően enyhe büntetést kapott. Flogy miért, arra vonatkozóan dr. Pätoprsty államügyésznek kellene nyilatkoznia, aki a vádat képviselte. 1919 és 1938 között Szlovákia és Kárpátalja területén csak Pozsonyban volt tudományegyetem, amelyen a tanárok szlovákul és csehül adtak elő. Ezenkívül csak teológiai főiskolák voltak, a jogakadémiákat fokozatosan megszüntették, a Selmecbányái bányászati és erdészeti főiskola Sopronba költözött. Aki műszaki vagy közgazdasági tanulmányokat akart végezni főiskolai szinten, annak Brünn- be vagy Prágába kellett mennie. Aki tökéletesen tudott németül, az Bécsbe is mehetett tanulni. A magyarországi diplomákat nem ismerték el Csehszlovákiában, illetve nosztrifikációs eljáráshoz kötötték. Csak 1938 novemberében nyílt meg Pozsonyban a műszaki főiskola (műegyetem). 1939-ben az ottani tudomány- egyetemet kiegészítették az eddig hiányzó természettudományi karral, 1940-ben pedig megnyílt a kereskedelmi főiskola (ma közgazdasági főiskola néven működik). A zeneakadémia konzervatóriumi rangot kapott, majd létesült katonai főiskola is. Ezért megnőtt a főiskolások száma, közöttük a magyaroké is. 1939 januárjában a pozsonyi MAKK 92 tagot számlált, de a létszám 1943 júniusági 212 főre
