Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Fogarassy László: Adalék egy főiskolás mozgalom történetéhez (tanulmány)
Adalék egy főiskolás mozgalom történetéhez emelkedett (közülük 28 volt nő). 1944 májusában 192 főre csökkent a MAKK rendes tagjainak a száma, közülük 21 tanulmányait megszakítva katonai szolgálatot teljesített, a többiek pedig így oszlottak meg: 45 orvostanhallgató, 31 joghallgató, 24 bölcsész, 5 gyógyszertanhallgató, 3 természettudományi hallgató, 2 protestáns teológus, 34 műegyetemi hallgató, 23 kereskedelmi főiskolás és 4 zenekonzervatóriumi hallgató. Látható volt, hogy a középsikolákból kikerült diákság még mindig nem ismerte föl, illetve nem értékelte eléggé a technikai tudományok fontosságát, pedig a gépész-, építész-, elektro- vagy vegyészmérnököket stb. már akkor is nagyon keresték. Ellenben zsúfoltság mutatkozott a bölcsészeti karon, tekintettel arra, hogy csak egy magyar tannyelvű gimnázium és egy kereskedelmi akadémia maradt meg. Érdekes, hogy míg az első Csehszlovákiában a magyar anyanyelvű főiskolások a magyar lakosságnak körülbelül egy ezrelékét tették ki, a Szlovák Államban számuk az ott maradt magyar népcsoporthoz viszonyítva már több mint három ezreléket képezett. Ez azzal magyarázható, hogy egyrészt Pozsonyban is létesültek olyan főiskolák, amelyek látogatása azelőtt költségesebb cseh- vagy morvaországi tartózkodást feltételezett, másrészt az újonnan és szlováklakta vidékről érkezett fiatal generáció majdnem anyanyelveként beszélte az államnyelvet. Jobb helyzetben volt tehát, mint annak idején a csallóköziek, akiknek eleve el kellett kallódniuk, mert belföldi egyetemen nyelvi nehézségek miatt nem érvényesülhettek. Budapesten vagy Pécsett pedig nem tanulhattak. A második világháború időszakáról a CSMASZ utolsó alelnöke megállapította, hogy „... a szlovák állam alatt az itteni magyarság és az itteni főiskolásság nem bontott új ideológiai zászlókat. A »megmaradni« elv és cél különböző ideológiai beállítottságú egyéneket sodort egy karámba. A »modus vivendi« kedvéért na- pról-napra újabb kompromisszumot kellett kötni. De nemcsak kifelé kellett ügyesen táncolni, befelé az egység kedvéért az ideológiai ellentéteket el kellett csití- tani és mindenütt az érdekvédelem került előtérbe. Kétségtelen, hogy az ifjúságban mindig meg volt a hajlam forradalmi újításra és az idősebbek generációja nem nézte ezt jó szemmel. Ha meg is csillant néha kis reménye újabb frisebb áramlásnak, inkább csak helyi jellegű kisebb epigonokról volt szó, akiket nem lehetett összehasonlítani a régi sarlós és prohászkás nemzedékkel.“ Az akkori rendőrállam légköre még szlovák viszonylatban sem tette lehetővé, hogy a főiskolások közt bármilyen nemzetmentő vagy humanista mozgalom bontakozzon ki. A szlovák főiskolások Hlinka gárdáját politikai megbízhatatlansága miatt feloszlatták. Vezetőjük a fasizmus bukása után kérkedve hivatkozott rá, hogy ők az egyetemen és a főiskolákon illegális tevékenységet folytattak. Érthető, hogy a Magyar Párt vezetősége fokozottabb ellenőrzés alatt akarta tartani a magyar főiskolásokat. Egy baloldali színezetűnek látszó megmozdulás a rendőrség beavatkozását idézte volna elő, jobboldali elhajlást meg a párt elnöke rosszallott volna, aki a szlovák parlamentben egyedül szavazott a zsidótörvények ellen. Hogy jobban a szeme előtt legyenek, a párt elnöki tanácsában állandó helyet biztosított a főiskolások mindenkori vezetőjének. Tény, hogy a pártvezetőség konzervatív szárnya aggállyal figyelte a Király Tibor által erősebben intonált népi irányzatot, sőt a főiskolások közt is voltak, akik hajlandók voltak feltételezni, hogy távolabbi céljai is vannak. Az igaz, hogy a főiskolások közül számosán
