Irodalmi Szemle, 1991

1991/12

A TARTALOMBÓL

Elhitetik magukkal, hogy adott körülmények között az adott poszton ők a legmegfelelőbb emberek - s meglehet, egészen eddig, de csak eddig a pillanatig valóban azok voltak az ő helyükbe csak rosszabbak kerülhetnek, akik a közösségüket (az ügyet stb.) megközelítőleg sem szolgálnák úgy, mint ők. Ami történetesen - és bizonyos történelmi, társadalmi, politikai szituációban - igaz is lehet, csak éppen azt nem veszik észre, hogy ennek megakadályozása érdekében annyi kompromisszumra kényszerülnek, amennyi végül is teljesen elmossa a különbséget köztük és az őket sorozatos kompromisszumokra kényszerítők között.

Tóth László: Napló és töredék: nyolcvanas évek

q fM7Pt vaiamilven csoda folvtán elkerülte a lomtalanítást, így természetes,

livat3bál£ 0 L S 9 adta

aiban

nbok lógus

s I i

v a a

3 VJ fh

*. n 13 g

vz ra 9

vorvA

5609911

1V ri v 1 3 N

IrJlvOo&I

a magyar -nrr'’"' V Tf*TTT9yf1rrVHiirr--Íi iiim ü ,, , ., 7,1, ityű

Farnbauer Gábor: Fantazmák 3.

nem

mint

és ha ék ez- Gyi - mondta gyi! - s a sovány nő után iramodott. Attól tartott, ha nem éri utol időben, az is összeesik. - Hé, maga is? - kiáltott rá, amikor már közvetlenül a háta mögött lihegett.- Én is - zihálta vissza a nő.- Na nem, még nem - ordította J. K. még fussunk kicsit.- Meddig? - kérdezte a nő.- Amíg be nem alkonyul.

Aztán bealkonyodott.

Monoszlóy Dezső: Minerva baglyai