Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Bogdán László: Az erdélyi kertmozi (vers)
BOGDÁN LÁSZLÓ Az erdélyi kertmozi hanyatt székemen ülök mélyül a ránc a homlokomon üres üvegek gyűlnek a balkonon ellebegnek az érvek és a pohár fölött tut-ankh-amen baljós pillangója köröz a greta garbó frizurás úrilány szobára megy egy nagyegyedi kertben elérik a meggy a menekülő nem bírja tovább leroskad a hóra éjszakai őrjárat cirkál az utcán tizenkét óra a lángok közül kimenteni még ami menthető ellenfényben izzik fel egy hegyi temető az árnyék most ragadja derékon a kicserélt sírköveket az árnyak között a balkonon őrt áll az őrület elfordulok egyelőre még faképnél hagyhatom vicsorogjon csak EZ nem AZ az alkalom hiszen a seriff is él még ott lovagol a vásznon egy helyen - jó lesz vigyázni! - szakad már a vászon az örökkévalóságra - ám lám! - egy patkány leselkedik aki hinni tud ám jöjjön hadd halljam az érveit menekülni kéne amíg még lehet amíg nem késő vagy odatartani az arcot várni amíg a végső Nagy Csattanás mindent kimerít elítélt nézheti így hátralevő éveit örökké hanyatt örökké ájult ébren hányingerig ismert falak négyszögében ahonnan nem menekülhet s künn a kövezeten- mindig az út közepén soha a széleken rembrandt éjszakai őrjáratára visszhangoznak az éjszakai váltás vasalt csizmái kopognak visszafelé rohannak a fák önmagába fordul az ének ez itt az erdélyi kertmozi és a harmincas évek
