Irodalmi Szemle, 1991

1991/11 - Zemán László: Pilinszky János emlékének 1921-1981 (tanulmány)

Pilinszky János emlékének (1921-1981)

se). Emellett azonban a másodikban a nominális sorozatokat gyakran keretezi a szereposztó igealak, az indító „Mérd“ a Metronóm című versben, a versszakzá- ró „jegyezd“ az Intelem első strófájában; a Monstranciában a nominális lánc az „eltűntem, eltűntök“ határozójának jelzősorát képezi. Modellszerűen tűnik elő a mondatszerkezetre alapozott versépítkezés az Egyetlen olvasmányom 8. sorába helyezett igealakot kényszerű bővítményként és rámaként megelőző halmozott szerkezetes tárgy és követő szabad határozó egymásutánjában (a sortagolást a mondat frazeálása szervezi). Másutt az ige sűrűsödik: a Visszavonom hét sorának vázát és jelentését hat ige adja meg (testálom, írtam, visszavonom, érdemiem, kiegyenesedjem, lekoppanjak), hasonló a Kar és nyak első (Megszültél, megöltél, ölellek, kapaszkodom, egybeforraszthatná) s a Kráter első két versszaka.

Gyakran igeragozás fejleszti a verset: „Találkoztunk. Találkozunk. ...Lépkedd. Lépkedek“ (Kráter), „Ülsz és ülök. / Vesztesz és veszitek.“ (Kapcsolat), „Ő elpusztult, én pusztulok.“ (Vázlat); „Emeld fel, ahogy akkor fölemelted, / és üss vele, ahogy akkor ütöttél.“ (Kétsoros).

Igei-grammatikai párhuzam kombinálódik sajátos chiazmussá a Hommage a Isaac Newton négysornyi szövegében:

Megtessszük, amit nem teszünk meg, és nem tesszük meg, amit megteszünk.

és a kétsoros Merényletben:

Megtörtént, holott nem követtem el, és nem történt meg, holott elkövettem.

A mintát megtaláljuk a Zsinórpadlás zárlatában is: „levettem róla, s ráhelyeztem? / Hogy rakjam rá, hogy levehessem?“. Az ismétlés, ellentét és a kereszt formájú alakzat által a feszültségimpulzusoknak oda- és visszaváltása állandósul (a kérdéshez lásd Hankiss, 1969, 43-82). Eközben a szövegben az ige névszói egészítvénye hiányzik (Kétsoros, Merénylet), vagy csak névmással jelölt (Zsinórpadlás), miáltal a jelentés elvont marad. Az igealakra épülő versszerkesztés és az elliptikus kifejezésmód a versek elvontabb metaforikájának része. A vázolt absztrakt jelentésű igei szerkezetek-alakzatok9 az egyeztethetetlenséget és konklúzióit mutatják fel (a hamleti [Polányi-féle] „elodázott alkalmak“ és „elhamarkodott cselekedetek“ kizárólagosságában semmit sem lehet úgy feltenni, hogy levehessük...), az első hullám képszerűbb és a második hullám elvontabb paradoxonjaival (és oximoronjaival mint a nyílegyenes labirintus, boldogságtól ödémás kézfej, világszép sántikáló lányok) együtt a költői mű összletében érvényes „vertikális“ jelentéseket.10

A költemények részelemei és egyszerűsödő szerkezete, a megszólalásnak, dialogikus beszédmódnak (megszólításnak, kérdésnek vagy felszólításnak, az ellipszisnek és a mindennapi beszédhelyzeteket idéző szóválasztásnak) eredeti kon- notációját, „köznapiságát“ kapcsolják be a költői nyilatkozatba, miáltal az-paradox absztrakcióival együtt - sajátos közvetlenséggel hat. Úgy, ahogy azt Hajdú Péter professzor fogalmazza meg egyik tanulmányában (1984), hogy „éppen ab