Irodalmi Szemle, 1991

1991/11 - Hizsnyai Zoltán: Kihergelés (esszé)

Kihergelés

ezt tudom, nem merészkedem idáig a provokálásban. Annál is inkább, mert: „a tőkés imperializmus térfele és emberanyaga egyre kisebbedik. “ Ebből a rövid (de akár oldalakon át is folytatható) idézetből is kiderül, milyen felelős poszt az íróé. A magánlevelekben és titkos naplójegyzetekben fölskicceit újsütetű világkép a nyilvános megszólalás súlyos erkölcsi terhe alatt végül a legveretesebb bolsevik értékrendhez csiszolódva válik egyetemes érvényűvé. Egy sokat szenvedett kisebbség erkölcsi példaképként elismert író-humanistájánál, mint amilyen a mi stószi remeténk is volt, természetesnek hat a hála ilyetén kifejeződése: „a gott- waldi jégtörő február nekünk is hangot, békét és tavaszt hozott..." Bábi Tibor költészetéről szólva a műítész Fábry is ezt az átéltséget emeli ki a sematizmus ellenében: „e pörölyös ítéletszóban (...) benne van minden. Bábi köszönetét is mond, ez a hála azonban nem fellengős pátosz, de kemény tömörítés:

Magyar vagyok, magyar, ki hazájában is hontalan volt, kit két ország is megtagadott.

Köszönöm forrón a pártnak, mely visszaadta méltóságom- jogot és hazát adott... “

Mint majd látni fogjuk, nincs helye a szarkazmusnak ott sem, ahol Fábry a sematizmus költészetet mételyező rémével viaskodik. A korai Ozsvaldról írja: „A kombájnból sem lesz jó vers: »Az idén már minden határba a rendet a kombájnok kaszája vágja, és ömlik a tiszta búza, a békés, boldog béke útja, a szárítókba szüntelen.« Van azonban verse, ahol a lírai felérzés azonos síkon, töretlenül vetíti a mát:

Szaga száll a piros bornak szövetkezet udvarán, fiatalok táncot ropnak, egész nyáron jól dolgoztak.

Rendben van már a határ.

Itt az utolsó sor reflektorozza költőivé a valóságot. Ahol az egyszerűségében monumentális természeti hasonlat a valóságot töretlenül azonosítja, igaz vers születik:

A fa gyökere a mélybe fut, a fekete föld erősen tartja.

Hiába fúj a szél, ellenáll, erős gyökerét ki nem csavarja.

A párt ereje a népben van, a dolgozó nép tette naggyá.

Nem rendíti vihar vagy szél, nagyobbra nő - még hatalmasabbá. “