Irodalmi Szemle, 1991

1991/11 - Hizsnyai Zoltán: Kihergelés (esszé)

Hizsnyai Zoltán

(„Megtalálja-e, kimondja-e valójában a választ az olvasó?!“), melynek megoldásához ráadásul azon nyomban ilyen elmélyült útmutatást ad: „Az olvasó - nagy hányadában - kényelmes és elkényeztetett: a szájába kell rágni a feleletet vagy legalábbis a partneri végszót. Példa kell neki, modell, félreérthetetlen, félremagya- rázhatatlan mese, teljes példázat." Dobos ennek-bizony, bizony! - nem tud teljes mértékben megfelelni. Ám írói sugalmazása mégis kemény állásfoglalásként dör- ren. Fábry ezt ennyire plasztikusan láttatja: „Dobos regénye figyelmeztető, látható kiállás: hallható, kiáltó, elkeseredett hangú kiáltás. Monodrámája: őr a strá- zsán! Összeszorított fogú, kérdéseket kikiáltó és feleleteket váró strázsa. Keserűségbe pácolt csillagnéző, csillagváró, aki közelebb, embertávnyira akarja hozni a csillagokat: az életet, a ragyogást, az egész mindenséget - épen, szépen a magát megtartó és megbecsülő és csillagokkal társalkodó, megértő embernek, hisz a legnagyobb öntükrözés, önvalósítás a csillag jegyében történik. A betlehemi csillag csakúgy, mint a vörös csillag: történelmet, változást realizál. “ Sajnos - s ez nyilván a kor szűrőjén át vizsgálva szükséges rosszként értelmezhető - Fábry magvas esztétikai elemzését kénytelen egy békepap modorában megírni. Ám ha lefejtjük a - jobb híján vállalt vagy belelopott - muszájballasztot, írása mélyén ott csillog a műértő kulturmisszionárius tiszta ragyogású gondolatgyöngyszeme. Fábry ezen kritikájának Utózöngé]ében érdekes dokumentumot ismertet. X. Y. írja neki levélben: „Hogy vetemedhet egy Fábry Zoltán tudatos mellébeszélésre, amikor kritikát ír!? (...) Mert a Dobos-regényről szóló írásból nem lehet szót érteni! Fogalma sincs a jámbor olvasónak, minek nézze ezek után a Messze voltak a csillagokat: zseniterméknek-e, vagy dilettáns fecsegésnek?" Fábry okulásul keményen megválaszol: „Mit mondjak? Dühöngjek, nevessek? Elégedjünk meg a legfontosabbal: a levélíró egyszerűen címet tévesztett. (...) Mellébeszélés, másról beszélés: engedje meg X. Y., de nem ismerek magamra. A cím nem azonos. Vissza tehát az egész -a feladónak!" Persze a megnevezetlen fiatal tollforgató és a hitetlen mai intrikus erre a váratlan fordulatra megtér, s nyomban önkritikával áldozik.

Továbbá az olvasóközönség és az irodalmárok szíves elnézéséért folyamodom amiatt is, hogy-eléggé el nem ítélhető módon-olyan cinikus, áskálódó, tűrhetetlenül komisz hangot ütöttem meg írásaimban, amellyel szemben irodalmunkat és sajtónkat az írói szemérem és felelősségtudat hazai bajnokainak mindeddig sikerült megvédenie. Persze az is nagymértékben hozzájárult ehhez a sikerhez, hogy a tisztességes hangvételnek és mondanivalónak a közelmúltig megvoltak az intézményesített keretei, a kijelölt és hivatott strázsálói. Mindemellett ez a keret- igaz, csupán az írói objektivitás, tehát a valóság jegyében - nagyfokú mozgásteret biztosított a szellemnek: Bad Schandautól Phenjanig, a Lajtától a Bering- szorosig. Mentségemre legyen mondva, ez a vaskos, megtévesztően cirkalmas és agyafúrt „keret“ időközben sajnos szétesett, és őrzők nélküli szellemi életünket elöntötte a világ mocska. Rettenetes nehéz most eligazodnia a pallérozatlan tudású és úton-útfélen megtévesztett, felbujtott és kihasznált, a bombasztikum könnyebbségére hajló, tudatlan, de szerepelni vágyó literátor-fattynak... Most kezdem csak érteni, mit tettem: imperialista háborúra bújtogatok, mégha szellemi értelemben is! Nem is csoda, hisz nem ismertem a már-már mániákus háborúellenességéről híres Fábry Zoltán 1952-es figyelmeztetését: „Az októberi forradalmat világviszonylatban a békefront első győzelmeként kell elkönyvelni. “ Ha