Irodalmi Szemle, 1991
1991/11 - Szarka László: Elmaradt kiegyezések (tanulmány)
SZARKA LÁSZLÓ Elmaradt kiegyezések (1848, 1867 és 1918 hatása a magyar-szlovák viszony alakulására) Lezáratlan viták, feloldatlan ellentmondások, elmaradt kiegyezések jelzik a magyarság közép-európai kapcsolatrendszerének 19-20. századi alakulását, mint ahogy általában az egész Duna-táji vagy a szűkebb kárpát-medencei sorsközösséget is elsősorban a hiányérzetek, konfliktusok jellemzik. A közös múltban a negatívumok folytonossága jóval egyértelműbbnek látszik, mint az egymásra találások, a közös ünnepek kivételes pillanatainak kontinuitása. Némi túlzással azt is modhatjuk, hogy a közép-európai régió keleti felének kis nemzeteit mindenekelőtt konfliktusaik kötik egymáshoz. Tegyük rögtön hozzá: a lehető legrosszabb módon: nem feldolgozott, megemésztett és helyére rakott történeti tananyagként, hanem szívósan, továbbélő előítéletek formájában, kölcsönös gyanakvások vagy félelmek hivatkozási alapjaként.1 El-elhangzik szomszédainkkal folytatott vitákban, hogy mi magyarok túlságosan a történelemben élő, olykor-olykor már-már a múltba menekülő nép vagyunk. Érdemes megszívlelnünk ennek az észrevételnek a valós elemeit, de aligha kezdhetünk valamit is azzal a jóhiszemű tanáccsal, hogy kezdjük kapcsolataink új alapokra helyezését azzal, hogy elfelejtjük a történelmet - ezzel mintegy felgyorsítva a kollektív felejtés azon üdvös mellékhatását, amely például a török uralom katasztrófájának felelősségét ma már valóban történeti tananyaggá szublimálta. A 19-20. századi magyar-szlovák kapcsolatok kezelésére az ilyen javaslatokat sem célravezetőeknek, sem járhatóknak nem tartom; a történetírás feladatát e téren pedig elsősorban abban látom, hogy a kapcsolattörténetet minél szervesebben be kell ágyazni mind a vizsgált nemzetek, mind pedig a tágabb régió történetébe. Természetesen feladva azt a naivan didaktikus megközelítést, hogy a pozitív szálak, a „fehér hollók“, a ritka baráti kapcsolatok történeti kontextusból kiragadott feltárása, ezek preferálása oldja majd meg a történeti gyökerű előítéletek, ellentmondások problémáit. Nemzeteink viszonyát az elmúlt kétszáz esztendőben, amióta valójában a modern polgári nemzet kategóriájának kialakulását és fejlődését számon tartjuk, szintén a közös regionális és az eltérő nemzeti fejlődési tényezők határozták meg. A regionális, nemzetek fölötti faktorok közül itt csak az 1918-ig közös államkeretek, illetve az első, majd a második világháború után kialakult-egymástólsokban eltérő -, de a térség kis nemzeteire mindkét esetben egzisztenicális fenyegetést jelentő kisállami csapdahelyzet közösségét szeretném kiemelni. A nemzetfejlődés különbségei közül a rendi-nemesi natio hungarica mint a ma
