Irodalmi Szemle, 1991

1991/10 - Berkes Tamás: A magyar bohemisztika történetéből (Sárkány Oszkár 1912-1943)

A magyar bohemisztika történetéből

A legfőbb tanulmány keletkezése viszonylag ismert. A szerző az 1936/37-es tanévet a bécsi Collegium Hungaricumban tölti ösztöndíjasként. Tudni kell, hogy Sárkány kitűnően beszélt németül és franciául, jól tudott angolul és latinul, s egyetemi évei alatt több szláv pyelvvel is foglalkozott. Még kiutazása előtt megírja a Magyarok Prágában című tanulmányt, amelyben található ugyan néhány cseh utalás, de bizonyos, hogy nyelvismerete még tökéletesítésre szorult. Bécs- ben a nyelvtanulás mellett a könyvtárak cseh folyóiratait tekinti át, illetve - s ez kevésbé ismert - könyvtártudományi tanulmányokat folytat.6 Ugyanis 1935 óta az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott mint próbaszolgálatra beosztott gyakornok (rendes kinevezését csak hazatérte után, 1937-ben nyeri el).7 Ösztöndíját is Fitz József, az OSZK igazgatójának támogatásával kapta, aki élete végéig patrónusa marad (még a frontra is ír neki 1942-ben). A két elem - a könyvtártudományi és a bohemisztikai - egyébként összekapcsolódik Fitz József személyében, hiszen az OSZK igazgatója 1923/24-ben egy hosszabb cikksorozatot publikált - igaz: álnéven - a cseh nemzeti újjászületésről az erdélyi Magyar Kisebbség című folyóiratban, melyre az ifjú gyakornok hivatkozik is első tanulmányában.8

A Magyar kulturális hatások Csehországban és a másik három írás sok apró filológiai elemzést tartalmaz, de szemléletében mégis eltér a tisztán filológiai jellegű hagyományos magyar szlavisztikától. A szerző nem riad vissza a tágabb ösz- szefüggések kimondásától, az adatokat, az összegyűjtött tényeket eszme- és kultúrtörténeti perspektívában értékeli. Legfontosabb tétele: „A magyar irodalmi, kulturális és politikai fejlődés az 1790/91-es országgyűléstől kezdve 1848-ig, sőt azon túl is jelentős és hatásaiban döntő fontosságú befolyást gyakorolt a cseh szellemi és politikai életre.“9 Majd máshol: „a magyar alkotmányosság és a magyar tudományosság két olyan dolog, amelyre a józan fejek Csehországban mindig megbecsüléssel és utánzási vággyal tekintettek fel“.U) Ez a beállítás talán eltúlzott, de annyi bizonyos, hogy Sárkány igen terjedelmes anyagot gyűjtött ösz- sze. Ennek legfontosabb területei a következők:

1. A cseh kulturális intézmények magyar vonatkozásai

2. Palacký magyar kapcsolatai

3. A cseh sajtó és közvélemény magyarság-képe

4. A magyar utazók csehországi tapasztalatai

E tanulmányok fegyelmezett modorban, a csehek iránt alapvetően rokonszenvező szellemben íródtak, bár érződik bennük valami szomorúság, ami a cseh - magyar kapcsolatok negatív rétegeire utal. Igaz, mai szemmel el lehet mondani, hogy a szerző túlértékeli a magyar hatásokat, olykor egyoldalú, de azt talán meg lehet kockáztatni, hogy a vizsgált időszakban a magyar hatások erősebbek és ösztönzőbbek voltak, mint megfordítva. Jellemző, hogy Sárkány ismételten felhozza Havlíček példáját, aki az 1840-es években ellenszenvvel tekintett a magyar politikai elit törekvéseire, ám az alkotmányos reformok magyarországi követelését mintaként állította honfitársai elé.11

Itt kell kitérnünk azokra a kritikai megjegyzésekre, melyek az 1974-es posztumusz kötet függelékében a szerkesztőtől, Sziklay Lászlótól származnak.12 Nem vitás, ezek egy része jogosult, hiszen a komparatisztika módszerei az elmúlt évtizedekben sokat fejlődtek. Sárkány valóban eltúlozta a közvetlen kapcsolatok, az ún. genetikus hatások jelentőségét, szemben a tipológiai rokonsággal: a szán-