Irodalmi Szemle, 1991
1991/10 - Berkes Tamás: A magyar bohemisztika történetéből (Sárkány Oszkár 1912-1943)
A magyar bohemisztika történetéből Sárkány Oszkár (1912 - 1943) Áttekintve a magyar bohemisztika történetét, az elsők közt merül fel Sárkány Oszkár neve. Alighanem ő volt az első, aki ebben a tudományszakban máig érvényes eredményeket ért el. Voltak ugyan korábbi kutatói a cseh - magyar kapcsolatoknak, de tiszteletre méltó tevékenységüknek ma már kevés a tudományos értéke. Ugyanakkor azok a kutatók, akik a két világháború között a szlovákiai magyar szellemi életből indultak (pl. Dobossy László, Kovács Endre, Szalatnai Rezső), 1945 előtt csupán néhány kisebb esszét és kritikát publikáltak (főleg a kortárs cseh irodalom köréből). így állt elő az a furcsa helyzet, hogy a tudományos igényű magyar bohemisztika első jelentős képviselője egy magyar - francia szakon frissen végzett budapesti fiatalember, aki eredményeit röpke három év alatt - 1935 és 1938 között - éri el. A folytatás is drámai gyorsasággal pereg: huszonhét éves, amikor elfordul a cseh témáktól, és alig múlt harminc, amikor 1943- ban megölik a szovjet fronton. De túl az elmondottakon, legalább két okból érdemes újra szemügyre venni a bohemista Sárkány Oszkár pályáját. Egyrészt az 1974-ben kiadott posztumusz kötetéből elhagytak néhány fontos cikket - mi több: néhány mondatot is -, így Sárkány felfogását a cseh - magyar kapcsolatokról, a cseh művelődésről és politikáról nem tekinthetjük teljesen közismertnek.1 Gál István - az 1974-es kötet előszavának írója - átnézte ugyan Sárkány kéziratos hagyatékát, ám a fiatal tudós portréját elrajzolta egy kicsit.2 Másrészt azért érdemes Sárkány munkásságát közelebbről szemügyre venni, mert merőben más képet fest a cseh művelődésről és politikai gondolkodásról, mint az 1945 utáni magyar bohemisztika. Rövidre fogva: 1945 után a magyar tudományosság főleg a Palacký-Masaryk iskola szemléletének „szocialista“ változatát ismerhette meg (mint ironikusan mondani szokás: a huszita marxizmust). Ez volt a cseh történelem és kultúra bemutatkozásának vezérfonala.3 Sárkány viszont a Palacký - Masaryk iskola legszínvonalasabb polgári kritikusainak felfogását közvetíti: a történész Jaroslav Goll és Josef Pékár, illetve a közíró Ferdinand Peroutka szemléletét. Ha tényszerűen számba vesszük Sárkány műveit, elmondható: az 1974-es kötetben szerepel az a négy fontos tanulmány, melyeket a 19. század első felének cseh - magyar kapcsolatairól publikált. Ezek között legfontosabbnak a Magyar kulturális hatások Csehországában (1790-1848)* címűt tekinthetjük, a másik három írás felfogható úgy is, mint ennek mellékterméke, illetve egyes részleteinek bővebb kidolgozása.5 BERKES TAMÁS
