Irodalmi Szemle, 1991
1991/10 - Mészáros András: A magyarországi filozófia története - németül (Tibor Hanák: Geschichte dér Philosophie in Ungarn)
A magyarországi filozófia története - németül „titkát“ megfejteni nemcsak azt jelenti, hogy precizírozzuk ismereteinket arról a korról, hanem azt is, hogy kitapogatjuk azokat a - talán már elöregedett - gyökereket, amelyeken keresztül sok gondolatunk és előítéletünk máig táplálkozik. Ezt a nézetemet támasztja alá a könyv következő, A szabadságharctól a kiegyezésig (1849 - 1867) című fejezete is. Ez Eötvös József és Erdélyi János gondolatrendszerével, a késői hegeliánusokkal, valamint a pszichologizáló nézetek előretörésével foglalkozik. A korszak csaknem valamennyi gondolkodója ugyanis vagy még a forradalom előtt kezdte munkásságát (és így részese volt az akkori vitáknak), vagy pedig folytatja és lezárni kívánja azokat a témákat, amelyeket a reformkor nyitott meg. És ezt a visszatérést nem minden esetben a politikai törés motiválja, hanem a filozófia olyan sajátságosán magyar vonásai is, amelyek már történetfilozófiai tételezést kívánnak. A kiegyezéstől a századvégig (1867 - 1900) című fejezet magába foglalja a materializmus-vitát, az első pozitivisták ismertetését, a filozófiatörténet-írói és a történetfilozófiai törekvéseket, valamint Böhm Károly bölcseleti rendszerét. Böhm jelentőségét és tanítványaira kifejtett hatását külön kiemeli. A 20. század első fele címet viselő fejezetben Hanák sorba veszi a létező filozófiai irányzatokat (he- gelianizmus, kantianizmus, pozitivizmus, marxizmus, Schopenhauer- és Nietz- sche-követők, egzisztencializmus, újscholaszticizmus), majd a filozófiai diszciplínákon belül (ismeretelmélet és pszichológia, társadalom-, kultúr- és vallásfilozófia, etika és esztétika, filozófiatörténeti kutatások) nevezi meg a legjelentősebb' gondolkodókat. Külön foglalkozik a rendszerteremtőkkel, Pauler Ákossal és Brandenstein Bélával, valamint a rendszerkísérletekkel és az összefoglalási igényekkel fellépő filozófusokkal. Ez és a következő fejezet tárgyalta időszak az, amelyben Hanák Tibor a legjobban „otthon van“, hiszen mindkettőnek külön monográfiát szentelt a megelőző években. Ezek fényében, és a korszak filozófiai produkcióját olvasgatva döbbenünk rá, milyen szinten volt a magyar bölcselet, és hogy milyen cezúrákkal kell számolnia annak, aki belebocsátkozik a témába. A könyv utolsó fejezete A 20. század második fele. Marxista filozófia - történelmi áttekintés címet kapta. Foglalkozik a tanácsköztársaság időszakával, Lukács korai marxizmusával, az 1945-48 közötti időszakkal, a Lukács-vitával, az 1956 előtti évekkel, a Lukács-ellenes kampánnyal, a pluralizmus kibontakozásával, az elmaradt reneszánsszal, valamint az 1987-ig tartó (ekkor zárult le a kézirat) legújabb fejlődéssel. Sorba veszi az egyes személyiségeket is: Lukácsot magát, a Lukácskor tagjait és Lukács kortársait. A szerző terjedelmes irodalomra támaszkodik. Ez tűnik ki a lapalji jegyzetekből és a függelékben felsorolt jegyzékből is. Sajátságos informatív értékkel bír a magyar filozófiai sorozatok, évkönyvek, folyóiratok és újságok szemléje; itt azonban nem ártott volna megjelenésük éveit is feltüntetni. A név-, a tárgy- és a már említett helynévtár szintén a függelékben kapott helyet. Hanák Tibor könyvét szigorúbb bírálatnak vetném alá, ha a nemzeti filozófiatör
