Irodalmi Szemle, 1991
1991/10 - Mészáros András: A magyarországi filozófia története - németül (Tibor Hanák: Geschichte dér Philosophie in Ungarn)
Mészáros András ténet általam említett első kategóriájába tartozna, vagyis ha a hazai filozófusok használatára íródott volna. De mivei más közönséget célzott meg, két kérdésre kell választ adnunk: pontos-e adataiban, és hogy proporcionális-e beosztásában? Az első kérdés megválaszolásánál figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a könyv külföldön született, tehát a szerző sok hazai forrásanyaghoz nem férhetett hozzá (habár az idézett irodalom reprezentatív). Másrészt, egy ilyen széles körű áttekintésnek eleve támaszkodnia kell a másodlagos irodalom olyan állításaira is, amelyek nem minden esetben ellenőrizhetők. Nem beszélve arról, hogy e területen is vannak olyan időszakok és alakok, amelyeket vagy akiket már sokoldalú elemzésnek vetettek alá a múltban, és értékelésük, besorolásuk rutinszerűvé vált. Mindezek tudatában elmondható, hogy Hanák összefoglalása figyelembe veszi a szakirodalomban eddig felgyűlt anyagot, és azon nem tesz erőszakot. A tartalmi ismertetésnél felhozott kisszámú kihagyás pedig magyarázható azzal, hogy ott a magyar történetírás is adós a válasszal. És ami mindenképpen a szerző javára írandó, hogy biztosan és bátran nyúlt azokhoz az időszakokhoz (pl. e század első felének nem marxista filozófiája), vagy azokhoz a személyekhez (pl. a budapesti iskola akkor még exkomunikált tagjai), amelyek minden más áttekintésben csak részleges feldolgozást nyertek, vagy bizonyos szempontok alapján bíráltattak el. Az elhallgatásról most nem is beszélve. Külön kell szólnom Hanáknak arról a felfedezéséről, amely a mai Szlovákia területéhez kapcsolódó filozófusok galériáját gyarapítja. A schellingiánus Petőcz Mihályról van szó, aki Nyitra vármegye főorvosa volt Bajmócon a múlt század elején, és aki - egy írása kivételével - német nyelven publikálta orvostani és bölcseleti írásait. Hogy nem volt teljesen jelentéktelen szerző, azt az is bizonyítja, hogy a német W. T. Krug 1838-as filozófiai lexikonában két helyen is említi őt. A magyar filozófiatörténet viszont eleddig utalást sem tett rá. Magam is véletlenül találkoztam a nevével egy róla szóló ironikus cikk nyomán. Német nyelvű írásai nálunk is feltalálhatok, de magyarul írt könyvecskéjéhez csak Budapesten jutottam hozzá. Mivel Hanák is csak röviden elemzi művét, rövidesen tanulmányt szeretnék írni róla. A beosztás és az egyes filozófusoknak vagy irányzatoknak szentelt figyelem arányai kérdésében - bevallom - tanácstalan vagyok. És lehet, hogy nem vagyok egyedül e dilemmában. Ugyanis itt lepleződik le a magyar filozófiatörténet kidolgozatlansága és a - legalább viszonylagos - kritériumok hiánya. Hanák Tibor megoldásait ezért, nem mondom, hogy jobb, de más hiányában el kell fogadnunk. A külföldnek szóló bemutatások otthon nem szoktak nagy népszerűségnek örvendeni. így volt már ezzel Szlávik is, akit Serédi P. Alajos a sárga földig lehúzott 1896-ban, állítva róla, hogy „ami kevés jó van benne, az a másé; ami a magáé, az meg merőben hiba“. Nos, lehetséges, hogy Hanák esetében is lesznek fanyal- gók - szerintem azok, akik nem végezték el azt, amit Hanák megtett -, de a Se- rédi-féle jellemzést senki sem alkalmazhatja rá. A könyv teljes egészében a szerzőé. Jelentését pedig nem abban látom, hogy miben jó, vagy miben téved, hanem
