Irodalmi Szemle, 1991
1991/10 - Mészáros András: A magyarországi filozófia története - németül (Tibor Hanák: Geschichte dér Philosophie in Ungarn)
MÉSZÁROS ANDRÁS A magyarországi filozófia története - németül (Tibor Hanák: Geschichte dér Philosophic in Ungarn. Ein Grundriss, München 1990, 258 o.) Engedtessék meg, hogy a recenziót egy csaknem spirituális mondattal kezdjem: „Hogy valami valósággá váljék, arról beszélni kell.“ No nem mintha a szónak és a kijelentésnek démiurgoszi erőt tulajdonítanék, de tudatosítva azt, hogy amiről nem beszélünk, és amit (vagy akit) nem beszéltetünk, az elhal, megsemmisül. Kétszeresen érvényes ez abban az esetben, ha arról hallgatunk, ami a saját múltunkban ismeretlen előttünk és mások előtt. A magyarországi filozófia története az ilyen alig-feltárt területek közé tartozik. Léteznek ugyan publikációk, amelyek egyes időszakokkal vagy személyekkel foglalkoznak, és visszanyúlnak a forrásokhoz. Ezek nélkülözhetetlenek az anyagismeret szempontjából. Mindezek ellenére a téma iránt komolyabban érdeklődők előtt már itt is megmutatkozik a filozófiatörténet terra incognitái. Más azonban a részkutatások eredményeinek summája, és más az a kép, amelyet egy összefoglaló áttekintés nyújt (-hat). Ha vannak feladatok, amelyek a magyar filozófia eleddig nem teljesített, akkor az ilyen szintetizáló bemutatás bizton közéjük tartozik. Visszatekintve a magyar filozófiai élet azon időszakára, amikor először vetődött fel a kérdés: „Tudományos művelődésünk története időszakonként mit terjeszt elénkbe a philosophia állapotja iránt; és tekintvén a philosophiát, miben s mi okra nézve vagyunk hátrább némelly nemzeteknél?“ - megállapíthatjuk, hogy nem a problémamegragadás elégtelensége, hanem a folyamatos és alapos kutatások hiánya az, ami az említett tartozáshoz vezetett. Almási Balogh Pál tisztességesen elvégezte a munkáját, de 1835-ös Felelete után harminc évet kellett várni arra, hogy Erdélyi János újból felvegye a fonalat, és megírja alapos, máig forrásként használt dolgozatát, A bölcsészet Magyarországont (1865 - 1867). Sajnálatos, hogy csak a 17. századig jutott el. Erdélyi után Mitrovics Gyulát (1904), Kor- nis Gyulát (1907), Kecskés Pált (1943) és Horkay Lászlót (1977) említhetnénk meg (és bizonyos fenntartásokkal Sándor Pált - 1973), akik főbb vonalaiban áttekintették a korukig húzódó magyar filozófiai történéseket. Külön elemzést igé
