Irodalmi Szemle, 1991

1991/10 - N. Tóth Anikó: „A szenvedélyes érdekeltség drámája” (Mészöly Miklós: Saulus)

„A szenvedélyes érdekeltség drámája“

előbb le kell törnie az Istefanos-gallyat Isten fájáról, csak azután találkozhat annak hitvallásával. „... az üldöző és az üldözött. A földkerekség két legegymásrau- taltabb (-ítéltebb) embere; egyiknek a pusztulása szükséges ahhoz, hogy a másik azzá lehessen, ami lesz. Vagyis az értékszületés megítélhetetlen élettanáról van

szó.“42

Párbeszédük inkább párbeszéd-foszlány, mégis a legtöbbet ér az összes között, ráadásul az egész mű során egyedül Istefanos szólítja a nevén Saulust, mintha ezzel azonosítaná és felkészítené a fordulatra.

Mire Saulus felocsúdik, Istefanos már eltűnik, viszont Saulus társai kémkedtek utána, ezért, hogy a nagytanács előtt tisztaságát bizonyítsa, még a régi értékrend szorításában kiadja az Istefanos elfogására felszólító parancsot (Kedmahék előtt ez már nem volt egyértelműen tiszta cselekedet). Megkezdődik a vad éjszakai razzia. Fizikai erőszakról mind ez ideig nem esik szó, most azonban még a szíjat is használják, és egy csomó értelmetlen mozdulatot tesznek. Saulus így védekezik; „... számomra mégis ez tette elviselhetővé a hajszát, amibe belekényszerültem: ha nem változtatok a szokásos eszközökön. így nem volt annyira személyes

.“43

Kedmah kegyes hazugsága folytán nem ők fogják el Istefanost. Saulus jelen van ugyan a megkövezésen, de tettleg nem vesz részt benne. Istefanos a tekintetével rábízza levetett ruháit, mintha hitével ruházná fel Saulust. Saulus talán a legjobb barátját veszíti el benne, így a halál feladatot ad neki. Damaszkuszba azért megy, hogy színvallásra bírja Istefanos barátait. (Vakbuzgóság, hiszen Damaszkusz Szíria fővárosa!) Ez a színvallás is kettős: azért akarja őket erre kényszeríteni, mert üldöz minden kereszténységgel kapcsolatos gondolatot, megmozdulást, vagy azért akar velük találkozni, hogy közelebbről megismerkedjen eszméikkel.

A regényt tehát átszövi a krisztusi szeretet és megbocsátás. A kezdet feltétlen törvényszeretete átbillen az emberek szeretetébe, és a Rabbi Abjatár-féle megbocsátás („Ha megbocsátunk, attól még nem lesz ártatlanabb. Se kevésbé bűnös, ha megbüntetjük.“44 - Rabbi Abjatár Jójadáról) a krisztusi megbocsátásba: azzal, hogy Istefanos Saulusra bízza ruháit, megbocsát neki; Tohu is kétszeresen megbocsát, végül Saulus is megbocsát Kedmahnak (hiszen benne már korábban is megvolt a megbocsátó szándék Jójada ügyében), s így mindannyian megtisztulnak.

A regény üzenete. A Biblia szövege örök érvényű, ezért a Bibliából kölcsönzött tények, példázatok is örök érvényűek, különösen akkor, ha értő kezek formálják, „forrósítják jelenbe.“ így elsősorban a keresztényi szeretet és megbocsátás üzen. A rokoni, felebaráti, isteni szeretet ragyog át a szövegen, legfényesebben a kútjelenetben. A másik fontos üzenet Saulus megtérésével kapcsolatos. Bibliai összefüggésben a pálfordulás nem elvtelen, érdekből elkövetett cselekedet, hanem pozitív előjelű belső esemény: a kereszténység üldözőjéből a kereszténység egyik legismertebb támogatója, terjesztője lesz. Mészöly csak Damaszkuszig kíséri el Saulust lelki útján, a látomást, a megtérést, a hittérítő utakat már nem írja le, így a huszadik század emberével a folyamatot láttatja, hogy megértesse a Bibliában egyetlen mondatba sűrített fordulatot.