Irodalmi Szemle, 1991

1991/10 - N. Tóth Anikó: „A szenvedélyes érdekeltség drámája” (Mészöly Miklós: Saulus)

N. Tóth Anikó

meg, de a Jézust vallatókat, a hatalom legfelső lépcsőjén álló feletteseit, csak egy-egy betűvel jelöli: A. és K. (valószínűleg Annás és Kajafás főpapok), egyrészt mintha kapcsolatuk elbizonytalanodna, hiszen egyikük sem fogadja személyesen Saulust, csak titkárjukon keresztül érintkeznek; esetleg fél nevük teljes kimondásától, mintha ezzel bűnt követne le. Jézust pedig végig áruló rabbiként emlegeti mint viszonyítási alapot; nevének „köznevesítésével“ azt fejezheti ki, hogy árulása miatt nem érdemli meg a néven nevezést, másrészt, hogy Saulus még nem jutott el végérvényesen az ő másfajta értékrendjéhez (még nem azonosult vele).

Érdekes megvizsgálni, hogy a regényszövegben az említés szintjén hogyan jelentkezik Istefanos, mert így a nézőpont elmozdulását is tetten érhetjük: a kút- jelenet elbeszélésekor először egy idegen hangról ad hírt (az egészből egy részt!), majd annyit mond: „valaki visszahúzódott az akna széléről“32, de amint Saulus kilép a kútaknából, akkor sem látja tisztán, mert árnyékban van az arca. A szakáll említéséből tudjuk meg, hogy férfi. A jelenet során beszélgetőpartnerét általában harmadik személyű múlt idejű igealakokkal rakja körbe, és egyszer nevezi meg főnevesült melléknévvel: idegen. (Egy idegen hang - valaki - az idegen- nem tudja, kivel találkozott, de nem is akarja tudni. Az olvasó a képes beszédből sejtheti, hogy mégis fontos alakról van szó.)

A következő jelenetekben egyre pontosodik a megnevezés: „a férfi, akivel a kútnál találkoztam“33, „a fiatal törvénymagyarázó“34, majd bekövetkezik az azonosítás: „Istefanos - így hívták a törvénymagyarázót ...“35, s ezentúl Istefa- nosként emlegeti.

A ténylegesen megjelenő szereplők közül Saulus életében jelentős helyet foglal el Rabbi Abjatár, aki a Törvény képviselője; Abela családja-vérségi kapcsolat fűzi őket össze; Kedmah, akihez a munkatársi viszonyon túl valamiféle rejtett barátság is fűzi; a római százados - egy másfajta gondolat- és magatartásrend megtestesítője; Tohu és Támár- akiket szűkebb családjának tekint; és természetesen Istefanos - a másság, a „különbség“, az új eszmerendszer hordozója.

Rabbi Abjatár közvetítő szerepet játszik. Egyrészt a Törvény embereként a Törvény tételeit adja át Saulusnak, másrészt Jézussal is ő hozza kapcsolatba: Jézus perekor kerül vele bizalmasabb kapcsolatba, sőt, Jézus vallomástételéről is az ő szájából értesül: szinte emberközelbe hozza. Tudjuk a rabbiról, hogy nem tagja a templomi nagytanácsnak, néma szemtanú csupán a nagy pereknél, csak kisebb kihallgatásokat végez, A. mellett szürke eminenciás, de időnként A. őt is kihallgatja, „hátból támadva“. Saulus eleinte tiszteli bölcsességét, bizalmas hozzá, annak ellenére, hogy Rabbi Abjatár nem beszél saját magáról. Ugyanakkor Rabbi Abjatár közvetítő szerepe abban is megnyilvánul, hogy beszélgetéseik során kétségeket ébreszt Saulusban a Törvénnyel kapcsolatban: „Az igazság az, hogy Rabbi Abjatár vélekedései engem is sokszor megzavartak. Nem mindig láttam tisztán, hogy mit hisz, mit gondol. Még ha elnéző volt is, hangjából nem hiányzott a szemérmes gúny; ha meg szigorú, mintha kitüntette volna a bűnöst a szigorával. Mintha ő maga nem vett volna igazán részt abban, ami tőle függ, sem abban, ami nem függ tőle. Igazságos? Ez a szó az Úré. Inkább azt mondanám: nincs senki az ismerőseim között, akinek az őszinteségétől félni tudnék - az övétől igen.“36 Rabbi Abjatár kihallgatási módszere A.-éhoz hasonlít, csak