Irodalmi Szemle, 1991
1991/10 - N. Tóth Anikó: „A szenvedélyes érdekeltség drámája” (Mészöly Miklós: Saulus)
„A szenvedélyes érdekeltség drámája“ ő másképp „támad hátba“: filozofikus kérdés-definicióban bűnös dolgokat sugalmaz, aztán a vádlottat (vagy egyszerűen beszélgetőpartnerét, mint pl. Saulust) rajta kapja a „gondolatbűnön“: Saulus: „Ilyet még nem hallottam rabbi szájából ,..“37 Rabbi Abjatár: „Te se az én számból hallod. Csak segítek, hogy hangosan gondolkozzál.“38 Viszont az is elképzelhető, hogy Rabbi Abjatár titokban már az új eszme híve. „A kétértelműség bölcsessége!“39 kiált fel Saulus magában, és gyűlölni kezdi Rabbi Abjatárt, hiszen ezzel a kétértelműséggel megkérdőjeleződik tisztasága, gyanússá válik hite. A korábbi félelmetes őszinteség megvetett tulajdonsággá válik. Rabbi Abjatáron keresztül Saulusnak valamiféleképpen a Törvényben is csalódnia kell, úgy érzi, a Törvény zavarban van. Abela alakját a szeretet fényesíti; szereti a bátyját, szereti a gyermekét, az urát, szereti szomszédait, s szeretetből fakadó féltése, a szeretett személyek biztonságáért való félelme teszi gyanakvóvá. Tart Rabbi Abjatártól, hogy urára büntetést szab, éppen ezért nem örül annak, hogy Saulus „barátkozik“ vele, annak ellenére, hogy reménykedhetne abban: az ismeretség révén a Jójada elleni eljárást ejtik, esetleg enyhítik a büntetést. Támárral és Tohuval is azért bizalmatlan, mert Rabbi Abjatár ajánlotta őket szállásadónak (Támárra még féltékeny is, ezért gondolja-mondja ütődöttnek). Abela valószínűleg törvényfélő, de számára a szeretet a legnagyobb érték, így az ő kapui már a krisztusi szeretet felé nyitnak, öntudatlanul. A gyermek Bénáját Saulus meggyógyítja erős akarattal és szeretettel, mely szeretet kölcsönös, és szintén a krisztusi szeretetet idézi (gondoljunk Jézus és a gyermekek viszonyára). Jójadával felemás viszonyban van; titkos férfias rivalizálás is érzékelhető kettejük között: Saulus kissé púpos alakjához képest Jójada gladiátortestű, tehát fizikailag erősebb, ám belül mintha ingatag, gyenge lenne (a tisztátalan állattal való históriája szerint), ráadásul besúgónak tartja Saulust, azaz megveti. Saulus viszont belül keményebb, következetesebb; „Sokszor azt szeretném, ha ez a lomha erő megragadná a vállamat, nekiszorítana a falnak, s nem volna más fegyverem, csak az önfegyelem, hogy mégis szeretni akarom őt .“40 Azaz, itt is felfénylik a szeretet, a krisztusi értelemben („Szeresd felebarátodat ...“), bár ezt Saulus még nem tudatosítja. Kedmah jóval idősebb, mégis tiszteli Saulust. A templomi rendőrség tagjai közül ő az egyetlen rokonszenves figura, mert annak ellenére, hogy ő is a hatalom biztonságos szolgálatában végzi munkáját, és később még Saulust is elárulja, hiszen adatokat szolgáltat róla Séjáéknak, mégis van benne valami őszinteség és tisztaság; meri vállalni, hogy nem fogja el Istefanost, és hazudik a többieknek, mert úgy érzi, ezt kell cselekednie tisztasága érdekében. (Jelen volt a zarándokszálláson, ahol Istefanos beszélt. Bizonyára ott is kémkedett, de a hallottak megrendítették hitét.) Saulus vállalja a cinkosságot, majd később bevallottan is megbocsát, mikor látja, hogy ez a bűn marcangolja Kedmah lelkiismeretét, főképp a hazugság bűne (hiszen Istefanost úgyis elfogták), („És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.“ Máté 6. 12.), s azontúl bizalmába fogadja, mert érzi, hogy Kedmah is a másik eszme felé hajlik. A római százados Rabbi Abjatárhoz hasonlóan közvetítő szerepet játszik.
