Irodalmi Szemle, 1991

1991/10 - N. Tóth Anikó: „A szenvedélyes érdekeltség drámája” (Mészöly Miklós: Saulus)

N. TÓTH ANIKÓ

„A szenvedélyes érdekeltség drámája“

(Mészöly Miklós: Saulus)

„... egy jó mű több koronként változó ráfogást kibír. Mindig újra válaszol.“

(N aplój egyzetek)

A Saulus 1962-66-67-ben íródott, majd 1968-ban jelent meg történelmi regény alcímmel. Ez a műfaj meghatározás a későbbi kiadások alkalmával eltűnt a cím- és előzéklapokról, talán megtévesztő volta miatt, hiszen annak ellenére, hogy a Krisztus kori Palesztina történelmi légkörét nagyszerűen megidézi, mégis egyetlen ember lélektani-bölcseleti útját járja végig. Ezért kifejezőbb lehetne a lélektani regény műfajmegjelölés - lélektani regény bölcseleti elemekkel átszőve. (Ha mégis történelmi, úgy Rónay György szavaival a mindenkori jelen történelmi regénye, a mindenkori zsarnokság, kiszolgáltatottság parabolája.)

A cím újszövetségbeli forrásokra utal, elsősorban az Apostolok Cselekedeteinek Szent Pál apostolra vonatkozó részére; valamint a regény szövegének ismeretében forrásul használta Lukács és Márk evangéliumát, és szintén az Apostolok Cselekedeteinek Szent István vértanúról szóló sorait. Szereplői nevének jó részét az ószövetségi Krónika Könyveiből kölcsönözte. Ahogy szűkebb értelemben nem kezelhető történelmi regényként, úgy forrásátírásként sem tarthatjuk számon; csupán bizonyos tényeket vesz át az Újszövetség történeteiből, azokkal nyújt fogódzót az olvasónak, segítve az értelmezést.

Ha kívülről közelítünk a regényhez, először nyelvezete hökkent meg; a szavak, mondatok fűzése különleges módon eltér mai szó- és nyelvhasználatunktól. Szaggatott, sűrített, utalásos, kihagyásos („... minden egyes darabot nem lehet kézbefogni. Csak a sugalmazó válogatás adhat hírt a totalitásról.“1), versszerű (hogy csak néhány versbe illő szépséget idézzünk: „A .tenger gyűretlen fémlapként, zsírosán fénylett a távolban.“2; „A hold is erősen sütött. Mint egy kitakart leányarc“3; „Egyre mélyebben hatoltunk a csöndbe.“4; „Nemcsak a poklosok, az idő is ki tud sebesedni.“5), olykor látomásos - ezekkel a jelzőkkel írhatnánk körül azt a titokzatosságot, mely körüllebegi a szöveget. A Bibliából ismerős személy- és helynevek, rituális kifejezések különleges tájszavakkal (szurdik, horhos, karistolás, csuszkorál), szóösszetételekkel (holtmeder, kőmorzsalékos) keverednek, a párbeszédek szinte zavarba hoznak, mert a hősök sajátos jelzésrend szerint kommunikálnak, nem mondanak ki mindent. Az olvasó-befogadó kemény munkával kerülhet beljebb.