Irodalmi Szemle, 1991
1991/9 - Farnbauer Gábor: Fantazmák 2. (gondolatregény)
Farnbauer Gábor kölcsön Józseftől, hiszen azt gondolja, hogy szerelmes belém. Lesz pénzem, de lehetséges, hogy a boltban nem kaptak kenyeret, mert a pékség autója defektet kapott a szomszéd faluban... &4 De még mielőtt biciklire ugranék, hogy átruccanjak a szomszéd faluba, mi van akkor, ha inkább nyalókát vennék. Azt kaphatnék itt is. Bár éhes is vagyok már. Hmm. Akkor most mit tegyek? Az is lehet, hogy jobb volna félretenni azt a pénzt. Akkor inkább ne is vegyek semmit? 8.5 Már semmiképpen nem tudom megvalósítani az akaratomat, bár lehetséges, hogy nincs is (külső) akadálya. Mindössze az a probléma, hogy nem tudom, mit akarok. Vagyis: az akaratom megvalósításának az az akadálya, hogy nem tudom, mit akarok. Ez a lehető legnagyobb akadály. 9. Ezért tanultam írni. Ezekért a kényszerű sorokén. Mert egyszerűen nem merek cselekedni. Csak azt választhatom, hogy a cselekvés helyett a tehetetlenségig megfontolom a cselekedeteimet. Ezt a cselekvést helyettesítő cselekvést, ezt a vehemens lírai tehetetlenséget nevezem metacse- lekvésnek. 10. Nem tudtam cselekedni. mi Annyira féltem, annyira szégyelltem, hogy rosszat teszek, hogy nemigen mertem valamit is megtenni. Ha nem voltam valamiben biztos, hogy úgy kell-e tenni, akkor inkább nem tettem semmit. Hanem helyette beszéltem. Majd beszélni sem mertem már, attól kezdve gondolkodtam. Egy idő után kezdtek összezavarodni a gondolataim, és kénytelen voltam ezt- azt feljegyezni. így jutottam el az íráshoz. hi.: És ugyanezért menekültem a fizikához és a számítógépekhez. Ezeken a területeken a „választás” áthárítható személytelen érvekre. Amit gondolok, nem azért gondolom, mert azok az én gondolataim, hanem mert a logika és az empíria szabályaiból ez és ez következik. Nem kell hozzájuk „önbizalom”. Nem kell hinnem önmagamhan. Az igazság nem az „én” igazságom, hanem az igazság valamilyen adott játékszabályai szerinti igazság. Az igazság nem az én személyes igazságom, hanem az én személytelen igazságom. Ha téved(ek), akkor nem én tévedek, nem (csak) az enyém a felelősség, hanem az említett játékszabályoké. 10.3 A tettek helyett beszéltem. A beszéd helyett gondolkodtam. A gondolkodáshoz írtam. Mániákusan írtam, mert mániákusan nem cselekedtem. 10.4 Egy beteges benső gátlás annyira átgondoltatja a tetteimet, hogy a tettek helyén nem marad más, mint az „írásbeli átgondolás”. 10.5 Egy zsebredugássá deformálódott kézfogás problematikusságából így lett nyelvfilozófia.
