Irodalmi Szemle, 1991
1991/9 - Farnbauer Gábor: Fantazmák 2. (gondolatregény)
Fantazmák 2. 11. A beteges benső gátlás egyfajta beteges felelősséget jelent a tetteimben. Tetteimnek paranoiásan eltúlzott jelentőséget tulajdonítok. Tartok tőlük és tartózkodom tőlük. De a tettekről nem lehet teljesen „leszokni”. Önmagam és tetteim „vállalásának” huzamos áthárítása, elodázása időnként „rémületes” kényszer-tettekben, „ostobaságokban” kompenzálódik, amelyek látszólag meghazudtolják gátlásaimat és beteges felelősségérzetemet. in Egy bizonyos pontig a beszéd, a gondolkodás, az írás — a tettek pontosítására irányulhatnak (metacselekvés). Azon túl már a cselekvést helyettesítő pótcselekvésekké válhatnak. Még azon is túl merő ostobaságokat követhetek el, vagy merő ostobaságokat írhatok. 12. Nem lehet „mindent” levezetni. m Nemigen van olyan tudás, amelyből le lehetne vezetni a következő mozdulatunkat. ii2 „Valami” csak úgy fölmerül. Egyszerre és egészében. 12.3 „Elég sokáig” kell összevissza beszélni, és akkor a szövegben is előállnak ilyen viszonyíthatatlan, de értelmes mondatok. 12.4 Azokat már csak észre kell venni! 13. A terminológiai egység felé tolakvó terminológiai nekifutások... 14. Az a verbális folyamat, amely elvezetett bizonyos belátásokhoz: formát is ölthetne eközben. 14.1 Felismerve ennek a formának a sajátságait: be lehetne azt teljesíteni. (Meg lehetne lovagolni.) 14.2 Ez a forma: a gondolatok szabad és asszociatíve kötött mozgása. 15. Aki sokai beszél, az kimondja az „igazat” is. is i Aki viszont hallgat, nem mond olyant, ami hamis. 15.2 De egyikük sem tudja. 16. Van, aki abból indul ki, hogy az emberek általában igazat mondanak, ezért azt a néhány esetet, amikor hazudnak, nem kell komolyan venni. 16.1 Van, aki abból indul ki, hogy az emberek általában hazudnak, és arra a néhány esetre, amikor igazat mondanak, nem érdemes időt fecsérelni. ifc.2 Van, aki nem tudja, hogy mit mire véljen. Az ilyeneken jókat lehet nevetni.
