Irodalmi Szemle, 1990

1990/9 - Turczel Lajos: Sáfáry László öt levele 1931—1941-ből

Sáfáry László öt levele 1931-1941-ből

„Szemben állok minden olyan rendszerrel, mely fegyverrel avatkozik az egyén életébe és ököllel akarja elintézni a szellem kérdéseit. “

Sáfáry László (1910-1943) a két háború közti csehszlovákiai magyar költészet legismertebb művelői közé tartozik, és az emlékét nálunk és Magyarországon is dicséretre méltóan ápolják: 1969-ben Budapesten Sándor László Korforduló címmel adta ki a verseit, és előszóként részletes portrét és pályaképet rajzolt róla; a Rejtett ösvény című költészeti hagyományantológiánk, melyet Varga Imre összeállításában 1980-ban a Madách Kiadó jelentetett meg, a címét Sáfáry egyik remek versétől kapta.

A költő az itt közölt levelei közül az elsőt 1931-ben a Nyugat főszerkesztőjéhez, Babits Mihályhoz írta, a másodikat a szüleihez, a többit pedig Mária (Mici) húgához. A levelek teljes tartalmi megértése érdekében néhány életrajzi adatot közlök:

Sáfáry magyar-latin szakos bölcsészeti tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1929 és 1941 között többszörös megszakításokkal végezte, mert Budapesten különböző munkavállalásokkal tartotta el magát, és a Kórus című folyóirat szerkesztőségének tagjaként az irodalmi életben is tevékenyen részt vett. A Babitshoz írt levelére a címzett nem válaszolt, de a Babits- hagyatékban található levélre Babitsné Török Sophie kézírásával ez a megjegyzés van írva: Zavaros, de nagyon tehetséges.

A budapesti évek idején Munkácson jelent meg két verseskötete: Lendület, 1931; Verhovina, 1935. Szlovákiában Darkó István, a Magyar írás főszerkesztője, valamint Dzurányi László és Győry Dezső, a Prágai Magyar Hírlap, majd a Magyar Újság szerkesztői sok versét közölték.

Önfenntartó munkavállalásai közül a leghosszabb egy középiskolai interná- tusban végzett nevelői-felügyeleti szolgálat volt. Rövidebb ideig alkalmazottja volt a Muharay Elemér és Győrffy István által alapított Művész Stúdiónak, mely népmese-feldolgozásokból, népdalokból és -táncokból építkező előadásokat szervezett. A nyári szünidőket általában a családja körében, Munkácson töltötte, és segítőként földmérnök apja falvakban végzett munkálataiba is gyakran bekapcsolódott; így ismerte meg közvetlen közelről a magyar és ruszin szegénység életét. A harmincas évek derekán egy apácák által vezetett tanítóképző növendékeként Mici húga is Budapesten tartózkodott, miáltal a család és a költő anya