Irodalmi Szemle, 1990

1990/9 - Milan Šimečka: (1930-1990) A mi kis disszidens társadalmunk (dokumentum)

Milan Šimečka

nyék között életművészetben való együttműködés, és az, hogy ráununk végül is életünk ideológiai interpretációira - talán a legjobb alapja lehet annak a középeurópai jövőnek, amelyről bátortalanul álmodozunk. Bízom ebben, bár nem feledhetem, milyen rövid is volt az az idő, amit a demokrácia iskolájában eltölt- hettünk. Kételyeimről pedig, hogy vajon képesek lennénk-e a régi bizalmatlanságon, bántalmakon, bűnökön nyugodtan és megrázkódtatások nélkül úrrá lenni a Szovjetunió diktálta internacionalizmus rövidre fogott póráza nélkül is, ezen a helyen most hadd ne szóljak.

De hát a mi kis disszidens társadalmunkban annak a veszélye nem fenyeget, hogy halálosan összeveszünk, ennél erősebbek azok a kötelékek, melyek alapvető tapasztalatainkból erednek. Egészen biztosan elmegyek ezekkel a jegyzetekkel Durayhoz, abba a vasúton túli régi házba. Duray talán majd arról beszél, hogy e kérdésben elvekből kell kiindulni, hogy az asszimiláció nem lehet titkolt célja az állam politikájának, hogy már megint kevesebben iratkoztak magyar iskolába... és én közben elnézem elbűvölő, fekete hajú, magyar feleségét, ahogy földimogyorót szór egy tálkába, s azon gondolkozom majd, hogy nem kellene-e a magyar irredenták pénzén végre bevezetni ide a központi fűtést, hogy ne legyen ilyen istentelen hideg a szobában. És talán az is eszembe jut, hogy ha Kanadában élnénk, két különböző tüntetésre kellene mennünk.

1986. május Sándor Eleonóra fordítása