Irodalmi Szemle, 1990

1990/9 - Koncz István: Játék (vers)

KONCZ ISTVÁN

Játék

a hajaddal

végtelen hínár szelíden borítja el az elmét

a szemeddel

ha a mindent megértő örvényt megtöri a tegnapról ottfelejtett mosoly

a száddal

csók-börtön hallgató indulat-jelkép a makacs vonal

kezeddel

az ismerős ismeretlen egy önálló világ

a drága hússal szent humusz ámely egyaránt terem és teremt