Irodalmi Szemle, 1990
1990/9 - Miroslav Kusý: A szlovák jelenség (dokumentum)
Miroslav Kusý annyira összefonódva, s az a saját részéről szintén nem fenyegeti őket különösebben: ezért élhet velük együtt. Jelentős mértékben ugyanez érvényes a fiatal szlovák irodalom egészére is: lényegében nem léteznek kiadatlan művek (a nem publikáló szerzők eltiltása inkább „káder-bűnökért" történt, mint műveik „bűnös tartalmáért"). Ha tehát igaz, hogy az irodalom tükrözi és kifejezi a nemzeti tudat adott állapotát, irányultságát és tendenciáit, akkor csupán ennek a valóságnak a logikus kifejezéséről van szó: a nemzet át van itatva az elért nemzeti szabadsággal, s mind ez ideig még nem nagyon gyötri a saját emberi és polgári szabadságának gondja, mivel az még nem fűződött össze túlságosan saját szabadságának nemzeti tartalmával - így ehhez a kérdéshez nem jut el nemzetének irodalma sem. Ha például a nemzet nem érzi szükségét a szamizdat irodalomnak. ha ez nem válik számára életszükségletté, azt sem kívülről, sem belülről nem kényszerítheti rá senki. Ezen szükséglet igénye fejlett polgári viszonyokról tanúskodhat (melyek között ezek a nemzeti szükségletek törvényes úton elégít- tetnek ki), az igény hiánya pedig a még elégtelenül, egyoldalúan fejlett nemzetről árulkodik (melynek köre nem hatol túl a legalitás határain, bár az a valóságban túl szűk. totalitárius). Szlovákiában nyilván egy kicsit mindkettő érvényes: a viszonyok valamivel jobbak, mint Csehországban, a nemzet valamivel fejletlenebb, egyoldalúbban bezárkózó. S az, amit az irodalom példáján mutattunk be, nyilván bizonyos módosításokkal érvényes általánosan a szlovák kultúra teljes egészére, de külön is, mint ennek lehetséges kiegészítőjére, a paralel kultúrára (amelyhez még visszatérünk). Bizonyára mindezek a tényezők együttesen vezettek oda, hogy a szlovákság mint egész hűvös maradt a Charta 77 mozgalommal szemben; ez nemcsak az aláírók relatíve alacsony számában nyilvánul meg, hanem a szélesebb hátországot jelentő „titkos" chartisták számában is, a vele szimpatizálókéban, az e tevékenysége iránt érdeklődőkében, akik bizonyos aktivitást is kifejtettek. Ha az ember valamilyen ügyet nem érez erősen magáénak, életbevágóan fontosnak, nem vethető a szemére, hogy azzal különösebben nem is foglalkozik: és ez ugyanígy érvényes az egész nemzetre is. A vallás kérdése A „szlovák jelenség" alakításában a felsorolt történelmi és szociális tényezők mellett kétségkívül fontos tényező a vallás kérdése is. A csehektől eltérően a szlovákság lényegében még mindig katolikus nemzet, egy hosszú történelmi folytonosság jegyében, ebben a tekintetben nem ment át olyan minőségi történelmi fordulókon, mint a csehek (huszita forradalmi mozgalom, Fehér-hegy, erőszakos rehabilitáció), s amelyek elvezették volna a nemzet egészét egy, a csehekéhez hasonló vallási közönyhöz. Ebből a (talán egyetlen) szempontból a szlovákokhoz végső soron közelebb állnak a lengyelek, mint a csehek (csak az az érdekes, hogy ez a tényező soha nem játszott fontos szerepet a szlovákok külső orientációjában). Az egységesülés és a modern nemzetté válás folyamatában ugyan a vallási kérdés jelentős mértékben transzformálódik, s részben talán háttérbe is húzódik (amint azt például a szociológiai kutatások kimutatják), azonban bizonyos kö- rülények között könnyen égető kérdéssé válhat újra: különösen az ateizmust
