Irodalmi Szemle, 1990
1990/9 - Miroslav Kusý: A szlovák jelenség (dokumentum)
A szlovák jelenség lünk a káderstruktúra lényegében minden szférában megőrződött, mivel azt a prágai tavasznak még nem volt ideje megrendíteni; ráadásul a föderációval összefüggésben a szlovákok számára egy egész sor új lehetőség nyílt bekapcsolódni a hatalmi és gazdasági struktúrába a nemzeti és szövetségi szerveken keresztül a 70-es években (az egyik legjobban fizetett és legáhítatottabb állás volt „szlovákként dolgozni Prágában“ - „délat v Praze Slováka“); Csehországtól eltérően itt beszélni lehet a létező színvonal megőrzéséről és a nemzeti kultúra némely területeinek bizonyos fejlődéséről, mivel az nem ment keresztül olyan viharos forrongáson és kádereit sem tizedelték meg annyira, mint Csehországban. Igaz, ez a színvonal és ez a fejlődés jelentősen terhelt a totalitárius rendszer mércéivel és tabuival - de hiszen (a rövid közjáték kivételével) azok jelen voltak azelőtt is, s mi már megszoktuk őket! Ebből a szempontból elmondhatjuk tehát, hogy az augusztus utáni fejlődésben a különbség Csehország és Szlovákia között bizonyos értelemben hasonló a München utáni fejlődéshez a Protektorátusban és a Szlovák Államban. És ebből az augusztus utáni fejlődéshez való viszonyulásból jelentős mértékben következik a szlovákok állásfoglalása az ún. paralel kultúrával s különösen a Charta 77-tel szemben. Elsősorban úgy értelmezik az egészet, mint a jellegzetesen cseh viszonyokra adott választ, amely tőlük idegen. Ráadásul, s ezt ebben az összefüggésben szintén tudatosítanunk kell, a hetvenes évek még mindig Szlovákia meglehetősen gyors gazdasági fejlődésének évei voltak, az urbanizációs folyamat éppen ebben az időszakban éri el legintenzívebb szakaszát (Szlovákia urbanizációjának tervezete az 1976-os évben készült!), s ezt az egész országban fejlett lakásépítés kíséri (a 70-es években ez évente majdnem 10 lakást jelent 1000 szlovákiai lakosra). Az életszínvonal Szlovákiában ebben az időszakban még mindig növekedett, a gazdasági fellendülés tetőzött. Természetesen az már más kérdés, hogy milyen mértékben ment végbe a szlovákiai fejlődésnek ez az új ciklusa Csehország kárára, mennyire tükrözte ez a siker az egész köztársaságét, vajon a leghatásosabb beruházások voltak-e az említettek stb. - amint ezzel a problematikával ma egyes cseh gazdasági szakemberek foglalkoznak. A szlovákok mint nemzet ebben az időszakban még mindig erősen befelé fordulók, s kulturális céljaik is még mindig a nemzeti kultúra olyanféle fejlődésére összpontosulnak, melyben a fő hangsúly e fogalom állítmányára, nem pedig alanyára kerül. Ez a folyamat ugyanis a maga lényegével beleférhet a totalitárius viszonyok augusztus utáni szlovák fejlődésébe: a nemzeti hangsúly ezeket a viszonyokat nem keresztezi, ellenkezőleg, mivel azok éppen ebből születtek - még fel is erősíti azokat. Például, minthogy a szlovák irodalom nem ment át semmilyen augusztus utáni törésen, sem radikális tisztogatáson, feltételezhető, hogy képviselőinek alapvető összetétele lényegesen talán nem is változott volna Csehszlovákia szocialista fejlődésének másmilyen augusztus utáni kurzusa esetén sem. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy lényegében semmi sem változott volna irodalmi megnyilvánulásaik alapvető tartalmában: nem tudom elképzelni, hogy például Ballek, Ťažký, Šikula és sokan mások (Mináč, Mihálik, Válek) másról írtak volna, mint amiről most is írnak. Az alkotás ilyen fajtája nincs a totalitárius viszonyokkal
