Irodalmi Szemle, 1990
1990/9 - Miroslav Kusý: A szlovák jelenség (dokumentum)
A szlovák jelenség csak a nemzet politikai és menedzser élcsapata érzi egyre nagyobb tehernek, hanem a nemzet egésze is. A nacionalistára hangolt irány így kap össznemzeti támogatást: ez megfelelt a szlovák politikai képviseletnek (mert közvetítésével a rendszer hibáit és hiányosságait másokra hárította és megnőtt az esélye arra, hogy szélesebb körben érvényesüljön a hatalmi-politikai struktúrában), a menedzserszférának a nemzetgazdaság területén szélesebb jogkört követelt, a kultúra képviselőinek (a nemzeti kultúra fejlesztése), a széles tömegeknek és az ifjúságnak (mivel a nemzet közös célok érdekében tömörült egységbe, lehetségessé és egyben felemelővé vált ezekért a célokért kiállni és értük egységesen fellépni: a Bradlóra zarándokolástól egészen „Allweg“-ig, a föderációtól a legmagasabb szintű prágai szlovák képviseletig, a Matica slovenská védelmétől egy szlovák autógyár létesítésének elfogadtatásáig). (Igaz, ezen nacionalista irányzaton kívül létezik egy szélesebb körben orientálódó, körültekintőbb emberekből álló csoport, amely szorosabban kapcsolódott a cseh demokratizálódási mozgalomhoz és szerette volna a két irányt összehangolni. Az adott összefüggésben azonban csak a meghatározó, vagyis a nacionalista irányzattal foglalkozunk.) A köztársaságban így érintkezhetett és ideiglenesen együtt is működhetett mindkét - a cseh demokratizálódási és a szlovák nacionalista - irányzat. Ez addig vált lehetségessé, amíg közös volt az ellenfelük: ez pedig éppen a Novotný- féle adminisztráció volt. Az 1968-as évben - Novotný bukása után - mindkét irányvonal differenciálódni kezdett, mivel céljaik kezdtek különbözni, közülük az első kiemelten a demokratikus szocializmus, a másik pedig az egyenlő jogú nemzetek föderációja mellett érvelt. Ezeket a célokat össze lehetett kapcsolni, s végeredményben ez az összekapcsolás elkerülhetetlen is volt, mivel az egyik a másik nélkül a mi csehszlovák viszonyaink között elérhetetlen volt. A prágai tavasz sürgető nyomásában azonban nem jutott idő a két mozgalom érdekegyeztetésére, ami azt eredményezhette volna, hogy fokozatosan kizárja szlovák részről a nacionalista szélsőségeket és a túlzó követeléseket, illetve a jogos követelések nagyobb megértését a cseh fél részéről, valamint a gyakorlati megegyezést a lépések fokozatosságában. Sajnos, a célok ilyen összekapcsolására már nem került sor, mivel 1968 augusztusa az első célt - a demokratikus szocializmust - véglegesen'és maradék nélkül leírta. Tehát a cseh mozgalom nem érte el célját, ám a szlovák látszólag igen: a föderációt rögtön augusztus után elismerték és sürgősen realizálták. A föderáció ugyanis létezhet és működhet a demokratikus szocializmus nélkül is, viszont ez megfordítva nem volt lehetséges: a nemzetek a hatalmi-politikai elnyomás különböző szintjein lehetnek „egyenjogúsítva“, illetve az önmegvalósítás megengedett lehetőségeinek különböző szintjein. Nem hiszem, hogy a szlovák nemzet többségét a nacionalista elvakultság olyannyira sújtotta, hogy ezt ne látta volna. Nacionalista képviseletének tisztán pragmatikus megfontolása azonban így hangzott: a helyzetből több nem aknázható ki. Ráadásul a specifikus szlovák igények ezzel az aktussal lényegében teljesültek. 1968 augusztusának ellentmondásos és tragikus jellege tehát abban rejlik.
