Irodalmi Szemle, 1990
1990/9 - Miroslav Kusý: A szlovák jelenség (dokumentum)
Miroslav Kusý azonban mindenekelőtt annak a következménye, amit a csehek erőszakoltak rájuk (a kommunisták közvetítésével). És ilyenformán a köztársaság február utáni fejlődéséért a szlovákok sokkal kevésbé érzik saját részüket a felelősségben, annak zömét a csehekre hárítják, a cseh nemzetre mint egészre, mert az beleegyezését adta februárhoz. Amíg a csehek számára a február utáni fejlődés jelent csalódást és becsapást (mivel nem teljesítette a februári fordulattól várt reményeiket), addig a szlovákság számára ez már magával februárral kezdődött. 1968 Miért éppen a hatvanas évek második felében kezdik olyan hirtelen érzékelni a szlovákok az államjogi elrendezés aszimmetrikus modelljének tökéletlenségeit, elégtelenségeit? Tehát egy olyan időszakban, amikor a Novotný-reszim hatalmi-politikai elnyomása már nem növekszik, éppen ellenkezőleg - mérséklődik? Legfontosabb szerepe ebben nyilván annak a ténynek van, hogy ez időben fejeződik be Szlovákia iparosítása, és ennek a bázisán jut el az ország egésze az urbanizációhoz. Éppen ezek a feltételei annak, hogy a modern nemzet szociális egységesülési folyamata fejlődésnek induljon: az iparosítás az egész országban megközelítően azonos életfeltételeket teremt, lehetővé teszi a mezőgazdaság átalakulását modern, gépesített nagyüzemmé (ami nálunk a kollektivizálás útján is történt), a felszabadult munkaerő mozgásba jön és a lakosság tömeges lakóhely-változtatása megy végbe (fölszippantva az új ipar által) következetes urba- nizálással, településrendezéssel, amely visszahatásként érinti az egész vidéket: így kezd fokozatosan kiegyenlítődni a városi és falusi életforma, a szlovák falu radikálisan „városiasodik“, modernizálódik, a jellegzetes vidéki szlovák kisváros többnyire iparvárossá válik. Általában a munkásosztály számbeli növekedése és különösen a városi lakosságé (az 1959. évi 25 %-ról napjainkra 50 %-ra) az előző tényezőkkel együtt azt eredményezte, hogy Szlovákia bekerült azoknak az országoknak a sorába, melyekben a lakosság városokba való tömörülése elérte a közepes szintet, és ennek folytán a városi életmód kezd láthatóan túlsúlyba kerülni. Amiként ezen a bázison végbemegy a szlovákság modern nemzetté való egyesülésének folyamata, akként növekszik nemzeti öntudatosodása is: a szlovákok éppen a hatvanas évek ezen korszakában tudatosítják magukat össznemzeti méretben mint modern nemzetet. A folyamat erőssége a külső nyomástól is függ: minél inkább igyekezett a Novotný-rezsim e jelenséget fedő alatt tartani, annál inkább forrt. A szlovákok közös kiállása a jellegzetes nemzeti értékek (és nemcsak a történelmi és kulturális, hanem a gazdasági, természeti és a legszélesebb értelemben vett civilizációs értékek) mellett, azok felkutatása és a köztudatba emelése tömeges jellegű nemzeti mozgalommá válik. Ennek eredménye lesz a „nemzeti értékek“ iránti megnövekedett fogékonyság, sőt túlérzékenység. Az aszimmetrikus modell különösen alkalmas az értékekkel szembeni pazarló bánásmódra: ez a megnövekedett nemzeti fogékonyság mintegy villámfénnyel világítva szigorú regisztrálásba kezd. A mozgalom a hatalmi garnitúra kialakult modelljével szemben orientálódik: ez a garnitúra azonban nem Pozsonyban, hanem Prágában ül. E modell hibás működésének általános következményeit már nem
