Irodalmi Szemle, 1990
1990/9 - Miroslav Kusý: A szlovák jelenség (dokumentum)
A szlovák jelenség kapcsolatot tartott fenn. Örökségével azonban a háború után nem úgy számolnak, mint egy formálisan szuverén állam fennmaradt hagyatékával, hanem mint a folyamatosan létező Csehszlovákia elárulásával (melynek viszont valóságos megszűnését ez esetben visszamenőleg egyszerűen figyelmen kívül hagyták). Ilyen jogi értelmezésben a Szlovák Állam tulajdonképpen nem is létezett, ezért le sem győzhették, így nem is kapitulálhatott, s nem diktálhattak neki békefeltételeket sem: mert ezzel tulajdonképpen elismerték volna létét, s akkor a helyreállított Csehszlovák Köztársaság egy része a legyőzött, megszállt ország helyzetébe kerülhetett volna. A sznf-ben tehát a szlovákság legyőzetett - a németek által. A Szlovák Állam polgáraiként viszont az oroszok győzték le őket, s éppen e két negációból keletkezik a különös „pozitívum“, miszerint a Csehszlovák Köztársaságba való újbóli belépésükkel a II. világháború győztes országai közé kerültek. Ezt nevezik dialektikának! 1948 Amíg az I. köztársaságba a szlovákság szabad akaratának megnyilvánulása nélkül lépett be s a felújított köztársaság mellett a sznf pozitívan foglalt állást, addig az 1948-as kommunista fordulat Szlovákiában a nemzet akarata ellenében játszódik le. Szlovákiát ebbe a fordulatba manipulációval kényszerítették bele. Csehországtól eltérően itt a kommunisták kisebbségi pártot alkottak, és nem állt mögöttük olyan erős (a müncheni és a protektorátusi események által kommunistapártivá radikalizált) hátország, mint Csehországban. Végül is ez a hátország az egész cseh nemzetet erősen befolyásolta: pl. Gottwald bármilyen eszközzel is manipulálta 1948 februárjában a kormányválságot, bizonyosan számolhatott a cseh nemzet többségének támogatásával. Ez kirívóan megmutatkozott már az 1946-os választásokon is. A szlovák kommunisták többségi nemzeti tömegbázis nélkül cselekszenek: a választásokat is egyértelműen elveszítették. A prágai kommunista fordulatot minőségileg más politikai viszonyok között alkalmazzák, és nem mint a nemzet akaratának kifejezését, hanem mint intrikák eredményét, ügyvédi ügyeskedést, taktikus manővert (például Husák trükkjét a szlovákiai választások eredményeivel). Ebben nem támaszkodnak a nemzetre, annak támogatására, vagy legalább a jóhiszemű egyetértésre, hanem mindenekelőtt Prágára, a cseh kommunisták megszerzett hatalmára. A kommunista fordulat tehát a szlovák nemzetnek sokkal nagyobb sokkot jelent, mint a cseheknek. Többségük egyenesen a közös együttélés programja elárulásának tartotta, a csehek és szlovákok közötti szövetségi alapelvek önkényes megsértésének. Ha Szlovákia nem lett volna a Csehszlovák Köztársaság része, ez így nem történhetett volna meg. Szlovák szemszögből nézve ebben a fordulatban végeredményben a cseh nemzet akarata nyilvánult meg: ebben az értelmezésben Szlovákia kommunista vizekre való bemanőverezéséért elsősorban a csehek felelősek (s csak másodsorban maguk a szlovák kommunisták mint a prágai utasítások végrehajtói). Ezért a februárt követő fejlődés a csehek számára logikus következménye annak, amit a saját kommunistáiktól többé-kevésbé önként elfogadtak, a szlovákság számára
