Irodalmi Szemle, 1990
1990/9 - Miroslav Kusý: A szlovák jelenség (dokumentum)
A szlovák jelenség az elégedetlen vagy hibás megoldások okait szlovák részről elsősorban Prágában kezdik keresni. 1938 és a Szlovák Állam Mit „ad“ München ebből a szempontból a szlovákoknak? Következménye az első szlovák állam létrejötte (Pribina óta): csakhogy a szlovákok a legrosszabb, legreakciósabb európai diktatúrától kapják ajándékba, ráadásul a szétvert Csehszlovák Köztársaság romjain. Szülőatyja így nem is annyira Hlinka vagy Tiso, hanem inkább Hitler: ez pedig létrejöttétől fogva tragikusan megbélyegzi. Méghozzá tekintet nélkül arra, hogy ezáltal valamiféle „oázis“ keletkezett Közép-Európában, három oldalról a Birodalom által körülkerítve (a bekebelezett Ausztriával, a Protektorátussal, Lengyelország német részével) és a negyedikről a horthysta Magyarországgal - a Birodalomnak a Szlovák Állammal egyenértékű csatlósával. A horthysta Magyarországtól és más csatlós államoktól (Horvátország) eltérően nálunk valamivel tisztességesebbek voltak a viszonyok. A diktatúra itt távolról sem volt olyan szigorú és a politikai törvénytelenségek lényegesen enyhébb módon zajlottak. Az ún. „klerofasiszták“ nem hajtottak végre egyetlen halálos ítéletet sem legfőbb ellenségeiken, a kommunistákon (ilyen ítéletet is talán csak egyet hoztak), a többi ellenzékről már nem is beszélve; az üldözések olyan szinten voltak, ami ma sok tekintetben valószínűtlennek tűnik. (Az országban, ahol hadiállapot volt, például az én kommunista apámat csak egy év börtönre ítélték olyan május 1-re kiragasztott kommunista röplapokért, melyeken a szlovákságot a rendszerrel szembeni ellenállásra szólította föl; vajon hasonló „államellenes tevékenységért“ mennyit kapott volna akkor a Protektorátusban, vagy ma nálunk? Ráadásul nem is kellett az egészet leülnie.) A rendszer ellenzői a börtönben tisztességes és jóindulatú bánásmódban részesülnek (a pozsonyi „Sédria“ - megyei törvényszék-viszonyai, a Široký-csoport Nyitrán stb.). A hadiállapot ellenére itt nem került sor kényszermunkára, sem általános mozgósításra, és a szlovák egységeknek a keleti fronton csak szimbolikus jellegük volt (a két divízió csak a sorköteles korosztály egy részét képezte). A háború alatt, összehasonlítva a környező országokéval és magával a Birodaloméval, nálunk viszonylag tisztességes életszínvonal őrződött meg, s mindez gyakorlatilag a területünkön folyó hadműveletek idejéig. Ezeket a tényeket nem azért sorolom fel, hogy a Szlovák Államot szépítges- sem, s hogy kegyeltjeinek nosztalgikus emlékeit felelevenítsem. Megvoltak a maga mély és lényeges hibái, gyökereiben megbélyegzett volt a Hitlerhez fűződő vazallus volta által. De nem is szükséges sötétebb képet festeni róla, mint amilyen a valóságban volt. Ráadásul, az említett „tisztességesebb viszonyok“ csak relatív megnevezése a náci ölelésben vergődő vazallus állam viszonyainak. Ezért értékelésekor nem szabad megfeledkezni mély és szégyenletes túlkapásairól: például a nürnbergi törvények alkalmazásáról és ezt követően a szlovák zsidók deportálásáról a náci koncentrációs táborokba, az augusztus utáni Hlinka- gárdisták terrorjáról a fölkelési területen stb. És így történhetett, hogy a Szlovák Állam végeredményben a szlovák nemzeti tudat kialakulásában inkább negatív szerepet játszott. Kétkulacsos jellege miatt
