Irodalmi Szemle, 1990

1990/9 - Miroslav Kusý: A szlovák jelenség (dokumentum)

A szlovák jelenség

nyitotta, hogy ez a „lehetőség“ teljesen téves volt, mert ež a megoldás egyáltalán nem vezetett a mozgalom céljához (s alapvetően nem is vezethetett), ellenkezőleg, annak elfojtását siettette. Štúr Bécstől semmit nem kapott, annak ellenére sem, hogy vele olyan mélységesen kompromittálódott. Végül is a szlovák nyelvnek mint hivatalos nyelvnek a törvényesítését Bécs csupán azfcún. ószláv nyelv formájában valósította meg, ami kimondottan az egész mozgalom arculü- tésének számított: hiszen ez gyakorlatilag az addig használt cseh nyelv újrabeve- zetését jelentette, apróbb kiigazításokkal (sajnos, ebben az aktusban döntő szerepe volt Ján Kollárnak mint az ezekben az ügyekben Bécs hivatalos tanácsadójának).

A 48-49-es forradalmi évek szlovák nemzeti mozgalma tehát a legkeményebb, leghajthatatlanabb bécsi reakció hullámain sodródott. Természetesen tudatosítanunk kell, hogy mindez egy szűkkörű szlovák értelmiségi élcsapat mozgalma volt, hogy lényegében egyáltalán nem érintette a nemzetet mint egészet. Az „önkéntes seregek“ magvát mindhárom alakulatban Bécsben toborzott nap- lopók alkották, míg a valódi „szlovák ifjak“ megnyerésével ezen hadjáratok szerzésénél a legnagyobb nehézségek mutatkoztak (lásd: G. Viktor, uo; Bokes 1946-ban Szlovákia és a szlovákság történelme c. munkájában azt írja, hogy az

I. alakulatban a 300 önkéntesből csak 50 volt szlovák; 176. o.).

Ezt illetően Štúr gyakran keserűen panaszkodik a szlovák nép közönyéről a saját „szent“ szlovák ügye iránt. „A művelt embert pár szóval meggyőzöd és veled van“, írja ebben az összefüggésben, s ilyen következtetésre jut: „Ha tehát nemzetünket javítani, felemelni, előrevinni akarjuk, olyan útra kell lépnünk, mely minden lehetséges és tisztességes módon segíti őt kilábalni a Szolgaságból.“ (Miben rejlik a nyomorúságunk, in „Beszédek és cikkek, Pozsony 1953,137 o.)

És mit szól ehhez az ifjúság, melyre ennek az egész mozgalomnak támaszkodnia kellett volna? Hallgassuk Štúrt: „De idáig hányan ocsúdtak föl ifjúságunkból! Legnagyobb részük itt-ott szétszéledve, szétszórva, még csak azt sem tudja, milyen nemzetiségűnek vallja magát, kinek a szolgálatába kell állnia és tudatlanságában még az övéihez, a saját nemzetéhez fűződő szeretetének természetes érzését is elveszíti és veszni hagyja, hagyja azt szívében elfojtani, s aztán így megcsúfolva, idegenül sajátjai ellen fordul, rájuk, az övéire szór szitkot és gyalázatot. (Ne hagyjuk el egymást; uo. 69. o.)

A Štúr-féle mozgalomnak tehát még semmilyen szélesebb és mélyebb tömegbázisa nem volt a nemzetben, a népben - így ebből a szempontból nem hagyatkozhatott saját erőire. Tragikus fejleménye ennek éppen az a tény, hogy azok az idegen erők, amelyekben bízik és amelyek segítségével nemes nemzeti céljait szeretné elérni, legfeljebb nemtelennek nevezhetők és szélsőségesen reakciósak.

Jegyezzük meg ezt a fejleményt, még több esetben fogunk vele találkozni.

1918 és az első köztársaság

Elmondható, hogy az első köztársaság Csehországban viszonylag jól elő volt készítve, létrejötte a cseh nemzeti tudatban legalább részben benne élt. Masa- ryk emigrációba való távozásakor már egy viszonylag jól ismert és elismert politikus, nemzetközi tárgyalásainak nemzeti szempontból úgyszólván jóváhagyói