Irodalmi Szemle, 1990
1990/1 - KRITIKA - 7X1X7: (Csanda Gábor, Hajtman Béla, Hizsnyai Zoltán, D. Kovács József, Cs. Liszka Györgyi, Berényi József, H. Tóth Ildikó — Cselényi László Kiegészítések Hérakleitoszhoz c. könyvéről)
7x1x7 Cselényi László: Kiegészítések Hérakleitoszhoz Csanda Gábor 1. Amikor Cselényi László kötetét olvastam, mindenekelőtt abból a tényből indultam ki, hogy az irodalmi műalkotás osztatlan egész, és vizsgálódásom során is ahhoz tartottam magam, hogy az engem érő oszthatatlan élmény ráébreszt majd a részek értékeire, azok pedig majd újfent kiváltják bennem a lehetséges egész képzetét — az eljárás szerintem hasonlít a költő műalkotó szándékához. 2. A montázs értelmezésekor — nevezhetjük értékfeltárásnak vagy élményhajszolásnak — tehát (eltekintve attól a leegyszerűsítetten megfogalmazott kisszerű megközelítéstől, vajon Hérakleitosz egészítette ki Cselényit vagy fordítva) nem tartottam globális résznek a mű alapjául szolgáló verset, szöveget stb., a kötet verseit (a kötet) hagymaként fogtam fel, amelyben a héjak (síkok) rétegződése (metszése) valami magától értetődő (természetes, rejtett, biológiai, érthetetlen stb.) módon egy összetartó vershalmazt eredményez. 3. E „hagymát” vizsgálva azonban annak héjai egyre-másra szétestek, a kohézió minduntalan darabokra hullott — láthatóvá vált: egy két verstől1 eltekintve vagy ,,a felhasznált irodalom” hullott le, vált külön a verstől2, vagy a költői különült el a hagyományanyagtól3 (a zenei polifóniának a fülszövegből kölcsönözött terminusával: a szólamokat hallottam az opusz helyett). 4. Elsősorban ezért találtam Cselényi kötetét a kihasználatlan lehetőségek művének, ugyanakkor a forrásanyag jelentőségének polifóniája önmagában véve is megdöbbentő, lenyűgöző. 5. A jó vers struktúrája könnyen viseli a montázstechnika vagy az experimentális költészet szülte tágításokat, ám a mechanikusan építkező versé4 ettől felhígul, a felcsillanó sorremekek pedig elvesznek a szöveg kátyújában — itt kívántatik megjegyezni, hogy ezért sem tartom szerencsésnek az egyes építőelemek nyomdatechnikai megkülönböztetését (kurzív, verzál). 6. Középszerű verskötetet kapott kézhez az olvasó. 7. Jegyzetek: 1. tragédia magyar nyelven, 2. A megíratlan költemény, 3. A Kezdet s az Egész, 4. Szemmaró füstön. Hajtman Béla 1. Mint a katedrális felhangolatlan orgonája. 2. A kéményhez kifelejtett habarcs. 3. A kristályvázában hagyott művirág. 4. Hamisan szól. 5. Ledől. 6. Porfogó. 7. Az ősforrásból merített cseppek (mondák, népballadák, valamint egyéb idézetek) versekbe ágyazása; a költő tálalásában eredetieskedőnek tűnnek.
