Irodalmi Szemle, 1990
1990/8 - Keszeli Ferenc: Előszó egy régi vershez (vers)
KESZELI FERENC Előszó egy régi vershez Egy őspéldány a legrégibb időből, a meggyvörös hangképzés csarnokából, ahol egyszer csak zümmögni kezdett egy dongó. A szenátus előbb csak fejét csavargatta, aztán begerjedve ugráltak fel sorban, s hadonászva. Tudták: a dögvész nem megoldás. Cirkált a szarlégy, mint a hasonlat híján repkedő díszpárna, zümmögött támadó harcmodorban - pedig hát menekült. Kezében halkéssel, szemében kontyos haraggal hajszolta egyikük, lesben állva, baljós gyűlölettel meredt készenlétbe a másik, ki létét készen kapta már. Sikamlós tekintettel, fejét kapkodva berohant az őrség, a lételmélet éber állománya, azért, hogy ellentámadásba menjen át. Persze, félmegoldás volt ez is, mert ott is szép számmal akadt, ki félt. Mint a gyapotszedők - amikor esni kezd a hó. Mint a kolbászmérgezettek, mint a lepényevők a mérgezett kút körül, melynek vizében haslövött hulla puffad, ami ugyebár nem organikus.
