Irodalmi Szemle, 1990
1990/8 - Csóka Ferenc: A bolt; Furcsa eset (novellák)
Furcsa eset lát! Hogy ne vitatkozzunk fölöslegesen, vállalom: én megyek hátra. Meg aztán úgy látom, te valamivel fáradtabb is vagy... - mondta a másik, s a szeméből féltő gyengédség áradt felé. Beleegyezett. Ő ment előre, a másik hátra. Lassan haladtak, hogy ne kerülje el semmi a figyelmüket. És a siker nem váratott sokáig magára! Akkor, amikor az éhségtől már alig érzékelte az őt körülvevő világot, a másik felkiáltott: - Nézd csak ezt a kiugrást! Nem emlékeztet téged valamire? Mert engem nagyon... Félig eszméletlenül nézte azt a valmit. Igen, az a kiugrás az életet jelenti! A jóllakottságot, a túlélést! - Jó erősen rá kell lépni! - kiáltotta rekedten. A másik nem teketóriázott, teljes súlyával ránehezedett. Tágas folyosó tárult a szemük elé. Olyan széles, hogy egymás mellett is nyugodtan elférhettek benne. Izgatottan, szorongva léptek be a folyosóra. Tudták, hogy valahol ott van a cél, mely után vágyakoztak. Már nem is mentek, hanem szaladtak. Felszabadultan, mindent elsöprő lendülettel! Néha összenéztek, boldogan, mámorosán... A professzor hitetlenkedve nézte a szalonnát faló patkányokat. A patkányok emlékezőtehetségét vizsgálta már hónapok óta. Sok mindenre számított, de arra, hogy egymás segítsígével jutnak ki a körből, még álmában sem gondolt. Hosszasan töprengett a furcsa eseten, majd mélységesen elszégyellte magát... 1 Meilvehez címzettjugudobun Prágában: Esterházy Péterrel, /Vó'y
