Irodalmi Szemle, 1990
1990/8 - Csóka Ferenc: A bolt; Furcsa eset (novellák)
Csóka Ferenc- Halló, helló _- nyekeregtem rémülten. K opasz, horgas orrú, alacsony emberke bújt elő a pult mögül.- Mit parancsol? - kérdezte a Sátán „jóindulatú“ vigyorával az arcán.- Mi-mi-mit lehet itt parancsolni? - dadogtam. Átható tekintete végigborzongatta a testemet.- Üljön le, kérem, és figyeljen! - mondta kisvártatva, majd egy aprócska zsámolyt nyomott a kezembe. Minthogy okosabb nem jutott eszembe, lehuppantam az iciri-piciri ülőalkalmatosságra. Talán két perc telhetett el, amikor újfent hallottam az ajtó fölé szerelt haran- gocskák csilingelősét. Vásárló érkezett. Negyvenéves férfi, kapucnis esőkabátban. Hangos jó napottal üdvözölte a démoni külsejű eladót, rám is vetett egy kurta, villanó fogsorú pillantást, aztán a pult felé fordult:- Egy üveg francia pezsgőt kérek, és hozzá fél kiló kaviárt! Mindezt zengő bariton hangon, hercegi tartással és képpel vetette oda. Éppen csak a monokli hiányzott a szeméről... A boltos szabadkozva tárta szét a karját:- Sajnos, uram, most egyikkel sem szolgálhatok... De ha csütörtökön újra be tetszene nézni... A vásárló elkomorodott. Mondani akart valamit, nyilván valami durvát, de aztán mégis meggondolta magát. Végül csupán ennyi lett a dologból: ^ Jól van, csütörtökön benézek... Arcát düh torzította el, de istenem, milyen büszkén csillogott a szeme! Másodszorra korosodó hölgy állt meg a pult előtt. Ábrázatát kanyargó ráncok borították, melyeket valami éktelenül olcsó krémmel igyekezett eltüntetni. Nercbundát kért... Azt mondta, bálba készülnek férjével, és jól szeretne kinézni. Beszéd közben többször megnyalta élénkpiros ajkát. A boltos bűntudatos arccal suttogta:- Elnézést, asszonyom, de most éppen nincs raktáron... De pénteken árut kapok, s akkor... ha benézne...- Rendben van, kedves János, pénteken úgyis el kell ugranom a szabómhoz, útközben majd önt is meglátogatom - csicseregte a hölgy, miközben fontoskodva kisimítgatta kopott szürke szoknyája ráncait. Az ajtó felé mentében egy mit- -lehet-itt-tenni fintorral ajándékozta meg. Összenéztünk az eladóval. Ő sátánian nézett, én a fölismerés fényében ragyogó optikai rendszerrel.- Na, kedves uram, mit is akart vásárolni? - érdeklődött. Zavartan, zsibbadt tagokkal cihelődtem fel a zsámolyról. Ám ahogy múltak a másodpercek, egyre jobban kezdtem érezni magam. Soha nem érzett magabiztosság áradt szét a testemben, az arcomra leereszkedő mosoly ült ki, tartásom szálfaegyenessé változott. Tisztán, szinte tagoltan ejtettem a szavakat:- Tudja, uram, hamarosan elkezdődik az olimpia, s ebből kifolyólag haladéktalanul szükségem lenne egy minőségi színes tévére! Japán legyen, ha lehetséges... , ... A kis boltos majdhogynem elsírta magát.
