Irodalmi Szemle, 1990
1990/8 - Király Béla: Megfagyó prozódia; Távolodás (versek)
Versek Távolodás barázdát boronáltak rekedt traktorok az apaföld őszi borbélyai s most téli szél hint púdert az arcra fagyosra csípve a mélyülő ráncokat fordítok egy lapot a vonatablak mögött távolságtartás ez mindent elviseltet nem zavar e fehér smink a tájon a fáradt múlt is csak bennem műveltet igét igát húznak szeplős pegazusok fent a szürke fellegekben míg idelent házak tűnnek fel tűzdelve lombfosztott fákkal a táj démona türelmetlen nem csepegtet lelkedbe kedvet puha pipettával látod eMESE? a képek hangulattá lassan összeállnak varázspálcád esőt fakaszt szivárványt pingál e sivatagi tikkadt belső tájra míg odakint hó hull s a mozdony füstjéből indulat-boszorkák sorra mind kiválnak- ördögök dobolnak: katt-ka-ta-katt - és seprűjükön a Parnasszusra szállnak
