Irodalmi Szemle, 1990

1990/1 - BESZÉLŐ MÚLT - Fogarassy László: Harcok a Garam mentén (1919. május 30.—június 24.)

a csehszlovák hadvezetőség hamis hirt kapott: a magyarok eszerint csapatokat vonnak össze a Fertő tónál.

Ezt különben a bécsi lapok is megírták azzal, hogy ezek a csapatok Bécs elfoglalására és az osztrák tanácskormány hatalomra juttatására vannak szánva. Még e csapatok parancsnokát is megnevezték Deák-Horváth Dénes alezredes személyében. A valóság az volt, hogy az említett alezredes a Lévánál harcoló 3. vörös hadosztály parancsnoka volt, és állandóan csapatai közt tartózkodott. Az állítólagos Fertő vidéki csapatösszevonások híre pedig a dunántúli vasutassztrájk és a Sopron környéki ellenforradalom kitörése kapcsán keletkezett, amikor is a Sza- muley-különítmény rendcsinálási feladattal megjelent Sopron megyében.

Érdemes megemlíteni, hogy Politovszky alezredes június 18-án azt indítványozta a gödöllői főhadiszállásnak, hogy két vörös zászlóalj Rajkánál Gútor felé keljen át a Dunán, és robbantsa fel a Csallóközt Pozsonnyal összekötő vasúti és közúti hidat Vereknyénél és Főrévnél, mert ebben az esetben az ellenfél kénytelen lesz az érsekújvári arcvonalról csapatokat elvonni a Kis-Duna védelmére.4 Ez a kezdeményezés, függetlenül attól, hogy Észak-Dunántúlon csapatösszevonások nem történtek, valószínűleg halva született, mert a meglevő átkelési anyagot a Tiszánál a románok ellen kellett készenlétben tartani.

Jegyzetek

A dolgozat megírásánál figyelembe vettem az ismert irodalmat, elsősorban Zdenék Ježek mindkét könyvét, Breit (Bánlaky) József tanulmányát a Gratz-féle gyűjteményes munkában, Julier Ferenc és Böhm Vilmos emlékiratait, Eugéne Mittelhauser, Václav Král és Liptai Ervin könyveit, Kerekes József kéziratos művét stb.

1 A cseh nyelvű irodalomban szereplő „armádni skupina” fogalmat azért fordítottuk hadtestnek és nem hadseregcsoportnak, mert az utóbbi magyarul néhány hadtestből álló magasabb egységet jelent. Snejdárek egykori osztrák állampolgárságára hivatkozva megkapta a csehszlovák állampolgárságot, és mint hadseregtábornok 1935-ben Pozsonyban ment nyugdíjba, míg a francia katonai misszió nagyobb része fokozatosan hazájába távozott.

2 A 2. vörös hadosztály Lévára érkezett a teljes 30. és 38. gyalogezreddel (Pest megyeiek, ill. kiskunságiak), a 15. gy. e. kettő és a 68. gy, e. egy zászlóaljával (bácskai menekültek, ill. szolnokiak), tehát 9 zászlóaljjal és 4-5 üteggel. A csongrádi védőszakaszban visszamaradt és a IV. vörösőr határvéd kerületi parancsnoksága hadrendi kötelékébe lépett az 1/15. zászlóalj, míg az I. és 111/68. zászlóalj szervezés alatt volt. Az említett határvédparancsnokság még az 51. és 52. vörösőr zászlóaljjal és az I. tábori rendészeti vörösőr ezreddel rendelkezett. (Hadtörténeti Levéltár, Tanácsköztársasági iratok, hadrendek gyűjteménye.)

3 Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében, Wien 1923, 329. Lásd még Böhm Vilmos 1946. február 18-ai és Kerekess József 1959. október 14-ei, birtokomban levő leveleit. — Böhm ugyancsak tévesen vádolta Julier Ferencet és Politovszky Istvánt is,

amit korábbi tanulmányaimban szintén megcáfoltam.