Irodalmi Szemle, 1990
1990/8 - Miroslav Kusý: A nem-szlovák jelenség (tanulmány)
Miroslav Kusý A magyar alapiskolába járó gyerekek aránya a szlovákiai iskolaköteleseknek azonban csak 6,9 %-át alkotja. Az ukránoknál ez az arány fordított, több az iskolájuk, mint a diákjuk! Az ukránok aránya az óvodáskorú gyerekek esetében 0.6 %, ám az összlétszám 0,8 %-a látogat ukrán óvodát! (Az elemi iskoláknál hiányoznak az összehasonlítható adatok.) A II. sz. jelentés csak ennyit jegyez meg szűkszavúan: „a szlovák tanítási nyelvű alapiskolákban több mint 17 ezer magyar nemzetiségű gyerek tanult“. Az ukrán gyerekekről ebben a kontextusban nem esik szó. Duray szerint ez az állapot egyértelműen a magyar iskolák nem kielégítő számáról tanúskodik: nincs okom kételkedni ebben. A középfokú iskolák esetében már nem elegendő figyelembe venni, hogy egy adott iskolatípus összes tanulójából mekkora arányt képviselnek a nemzetiségek, ez az adat itt már semmitmondó: orientációs adatként az adott nemzetiség megfelelő korcsoportjából az egyes iskolatípusokban tanulók hányadát kell figyelembe venni (a II. sz. dokumentum 5 éves korcsoportokat tüntet fel). így a magyar anyanyelvű lakosságnak a 15-19 éves korosztályából a magyar gimnáziumokban tanulók aránya 8,8 % volt; az ukránok esetében ez 11,9 %, a szlovákok 12,8 %-a tanult szlovák gimnáziumokban. A szakközépiskolák esetében ez az arány a magyaroknál 11,4 %, az ukránoknál ugyanebben a kategóriában az arány 20,2 %, a szlovákoknál pedig 13,3 %. Mindegyik esetben jelentős az ukránok kivételezettsége, s szembetűnő a magyarok hátrányos helyzete - nemcsak az ukránokkal, hanem a szlovák átlaggal összehasonlítva is. Ezekkel az adatokkal arányos a kisebbségek műveltségi szintje is. Idézek a II. jelentésből: „A középiskolát végzettek aránya legmagasabb az ukrán nemzetiségű lakosság körében (17,6 %), a szlovákoknál ez az arány 13,3 %, a magyaroknál 9,4 %. A csupán alapiskolát végzettek esetében a legmagasabb arányszám a német (59,8 %) és a magyar lakosságra esik (49,5 %). A főiskolát végzettek aránya továbbra is a cseheknél a legmagasabb (13,4 %), a szlovákoknál ez 3,9 %, a magyaroknál a legalacsonyabb, 1,6 %. Az ukrán nemzetiségű főiskolát végzettek arányát a jelentés szerényen elhallgatja, holott lenne mivel dicsekedni, számításaim szerint ez az arány 6,7 %! Puszta tények ezek, magyarázatot nem kívánnak. A magyarok alacsony arányszámát az összes kategóriában lehet magyarázni, indokolni, de nemzetiségeink 40 éves „sikeres“, szocialista, „sokoldalú és egyenlő“ fejlődése után ezek a különbségek megbocsáthatatlanok. Ez a műveltségi szint természetesen tükröződik a foglalkoztatás struktúrájában is. A magyar kisebbség gazdaságilag aktív csoportjában a legmagasabb a mezőgazdasági munkások aránya (6,3 %), úgyszintén a munkások aránya általában (46 %), viszont legalacsonyabb az alkalmazottak aránya-29,8 % (a szlovákoknál ez az utóbbi kategória 43,8, az ukránoknál 48,9 %). Az ágazatok sze-' rinti megoszlásban a magyarok messze meghaladják az össz-szlovákiai aránytil A mezőgazdasági és erdészeti ágazatban a magyarok aránya 27,3 %, az össz^ -szlovákiai arány 15,3 %. A szociális szférában viszont a 11,5 %-al nem érik el az össz-szlovákiai arányt, mely 14 % (az ukránoknál 19,2 %). A helyzet leegyszerűsítése, valamint demagógia lenne, ha a magyar kisebbség műveltségi és foglalkoztatottsági struktúráját az általa lakott terület jellegével magyaráznánk, hisz ma már egy fejlett mezőgazdasági terület ugyanolyan fejlett
