Irodalmi Szemle, 1990

1990/8 - Miroslav Kusý: A nem-szlovák jelenség (tanulmány)

A nem-szlovák jelenség

műveltségi és foglalkoztatottsági struktúrát igényel, mint egy fejlett iparvidék (terciális és kvartális szféra: szolgáltatások, tudomány és kutatás, kulturális és szociális tevékenység stb.) A vázolt struktúra tehát egyértelműen a vidék elmaradott, és nem specifikus voltáról tanúskodik; mindamellett még az igazán fejlett részterületek igényét magasan képzett alkalmazottakra sem elégítheti ki a magyar kisebbség saját forrásából, éppen műveltségi struktúrája miatt.

Nem akarom az olvasót további adatokkal terhelni. A felsorolt tények elégségesen tanúsítják, hogy az általános nemzeti és nemzetiségi elnyomás mellett a mai Csehszlovákiában létezik egy specifikus nemzetiségi elnyomás is, mely a magyar kisebbség ellen irányul (bár nemcsak ellene, ahogy ezt a cigány etnikum példája is mutatja): sok szempontból nemzeti szempontból hátrányos helyzetben van, ami Szlovákiában csak még szembetűnőbb a kivételezett ukrán kisebbség mellett.

Az ötvenes évekhez képest a nemzetiségi elnyomás viszonylag mérsékelt; igaz, a nemzetek és nemzetiségek együttélésének ebben az érzékeny régiójában maga a mérték nem mindig a legmegfelelőbb kritérium. Bár nem totális erőszakos asszimilációt vagy genocídiumot célzó nemzetiségi politikáról van szó, a nemzetiségi elnyomás ténye letagadhatatlan. A specifikus nemzetiségi elnyomás ezen esetére is érvényes, hogy inkább a totalitárius kommunista hatalom nemzetietlen jellegéből, semmint annak nacionalista irányultságából adódik. Bár a kommunisták a kezdetektől harcoltak a nacionalizmus ellen, a nemzeti öntudatlanság, érzéketlenség, angazsálatlanság azonban sose bántotta őket: a nemzeti elem hiányát inkább szívesen fogadták. A nemzeti sajátosságok, a nemzeti lét saját formáinak, a teljes értelemben vett nemzeti kultúra (s nemcsak folklór) stb. fejlesztése inkább idegesíti és óvatosságra készteti őket. Jelszavaikban mindig ott van „a szocialista embertípus nevelése“, de sosem volt a „nemzeti öntudatra nevelés“; ott van a szocialista hazafiságra és internacionalizmusra nevelés, de mindig hiányzik a „nemzetre“ nevelés. A nemzet és nemzetiség mindig ideiglenes eszköz, sosem cél a számukra. Kedvük ellen van minden mozgalom, amely a nemzetért, nemzete érdekeiért harcol: ennek megfelelően bánnak is e mozgalmakkal. Egy konform, rendszerhű magyar mindig kedvesebb a számukra, mint egy nonkonform, fejlett nemzettudatú szlovák.

Az itteni rezsim által gyakorolt nemzeti és specifikus nemzetiségi elnyomást azonban minden esetben kompromisszumok nélkül le kell leplezni, nem szabad azt semmilyen politikai vagy egyéb megfontolások alapján eltitkolni vagy ködösíteni, hiszen elvi kérdésről van szó. A kisebbségek nemzetiségi érdekeinek védelme és kielégítése Szlovákiában egyáltalán nem sérti a szlovákok nemzeti érdekeit - inkább a nemzetiségi érdekek figyelmen kívül hagyása jelenthet veszélyt. A feladat a nemzeti és nemzetiségi érdekek nem egymástól elszigetelt, hanem közös védelme; a polgári és emberi jogok elválaszthatatlan részeként kell védelmezni őket, s nem azt feltételezve, hogy önmagukban is megoldhatók. A nemzeti és nemzetiségi érdekek teljes, minden érintett fél számára egyenlő kielégítésének önmagában való követelése abszurd, a totalitárius létező szocializmus keretei között teljesíthetetlen feladat: a totalitárius már „ex definitione" nem lehet nemzetpárti. Tehát nem a totalitárius szocialista rezsim „nacionalizá- lásáról“, hanem demokratizálásáról van szó - ami a totalitarizmus lerombolását