Irodalmi Szemle, 1990

1990/8 - Miroslav Kusý: A nem-szlovák jelenség (tanulmány)

A nem-szlovák jelenség

cionalizmus és a csehszlovák szocialista hazafiság szellemében (II.); a nemzeti a nemzetek fölöttihez (internacionalizmus) és az államihoz (csehszlovák hazafiság) képest továbbra is teljesen alárendelt szerepet játszik. A gyakorlatban azonban már nem az egyes etnikumok nemzeti léte sajátosságainak totális elfojtásáról. hanem azokhoz a fent említett kritériumok szerinti differenciált hozzáállásról van szó. A nemzetiből érvényesülhet mindaz, ami a hatalmat (a szocializmust) szolgálja, megtűrik azt, ami a hatalmat közvetlenül nem fenyegeti, ami számára irreleváns; a nemzetiben csak az fojtódik el, ami a hatalom számára gyanús, ami veszélyesnek látszik, amit nem tud kézben tartani.

E differenciálódás szellemében „kaptak" pl. a szlovákok föderációt. De hibás optikából ítélnénk meg a mai valóságot, ha ebben azt látnánk, hogy a szlovákok lettek Szlovákiában az uralkodó nemzet. Amint a cseh nem volt uralkodó nemzet a föderáció előtt, úgy nem az a szlovák sem ma. A kérdés ma nem az, hogy vannak-e szlovák hatalmi szervek, hanem az, hogy szlovák politikát folytatnak-e, hogy valóban a nemzet akaratát fejezik-e ki; nem az a kérdés, hogy Pozsonyban vagy Prágában az államhatalom képviselői között mennyi a szlovák, hanem az, hogy nemzetiségük hatással van-c politikai tevékenységükre. Elvégre ezek az emberek nem nemzeti hovatartozásuk miatt kerültek mai funkcióikba, hanem ettől függetlenül, „nemzetek fölötti" kritériumok alapján. Ezek a szlovákok nem azért kerültek be a hatalomba, hogy a szovák nemzeti érdekeket védjék, hanem hogy a párt érdekeit védjék és segítsék érvényre juttatni; a kétféle érdek konfliktusa esetén, ha pozíciójukat meg akarják tartani, nem kétséges, melyik mellett döntenek.

A föderációval tehát nem került a hatalom a szlovák nemzet kezébe, az továbbra is. akár csak annak előtte, a totalitárius „élcsapat" kezében maradt. A szlovákok nem kapták vissza nemzeti hagyományaikat (pl. a Ciril-metódi), nemzeti ünnepeiket továbbra is a nemzetköziek pótolják, utcáik szovjet mar- sallok neveit viselik, nemzeti képviselőik Lenin mögé szorulnak, nemzeti emlékhelyeik tovább pusztulnak (pl. Bradlo). Sokatmondó az a tény is. hogy Csehország területén 1980-ban 360 ezer szlovák élt, a lakosság 3,5 %-a. A valós szám ennél jóval magasabb, lévén, hogy ez az adat csak a magukat (önként) szlováknak valló embereket takarja. így is a legnagyobb létszámú nemzeti kisebbség Csehország területén. Ezek a szlovákok lényegében mégis (erőszakos? önkéntes?) asszimilációra vannak ítélve: hol vannak a szlovák iskolák? Hol a szlovák intézmények? Hogyan fejleszthetik nemzeti létüket? Milyen folyóirataik, könyveik jelennek meg? Ki gondoskodik nemzeti integritásukról? Nemzeti szempontból vajon jobb-e a helyzetük, mint a szlovákiai magyaroké, vagy a magyarországi szlovákoké? Bizonyos értelemben még rosszabb is, tekintettel a rollon nyelvi környezetre, amely könnyebben olvasztja be őket pszichikailag, kulturálisan. nyelvileg. Csehekké válnak ennek minden velejárójával és többnyire törekednek is minél gyorsabb, minél tökéletesebb beolvadásra. Mindemellett nincs szó a prágai reprezentáció „szlovákellenes" nemzetiségi politikájáról; hiszen Prágában ma a szlovákok dominálnak. A helyzet az. hogy az ő nemzeti és nemzetiségi politikájukban ezen szlovákok igazi nemzeti érdekei és szükségletei nem játszanak semmiféle szerepet, nem artikulálódnak, őket kizárólag a hata