Irodalmi Szemle, 1990

1990/8 - Miroslav Kusý: A nem-szlovák jelenség (tanulmány)

A nem-szlovák jelenség

ki elméletüket az egyetlen és egységes „szovjet népről“, amelybe beletartozik, s melybe állítólag fokozatosan beleolvad és teljesen összeolvad a Szovjetunió valamennyi nemzete és nemzetisége. Nálunk hasonló értelemben alkalmazzák az egységes csehszlovák nép kategóriáját, bár némileg óvatosabban, hiszen koncepcionálisan az egységes csehszlovák nemzet az első köztársaságban használatos kategóriára emlékeztet.

E stratégiai cél szellemében tehát a nemzet kategóriája teljesen alárendelődik az egységes nép kategóriájának, és a kommunista nemzeti és nemzetiségi politika célja éppen a „nemzet“ fokozatos átvezetése a „népbe“. .

Az utolsó stratégiai tényező azon alapul, hogy míg a nemzet etnikai, addig a nép etatista kategória, s mint ilyen mindig elválaszthatatlan egy meghatározott államalakulattól. Tehát míg a nemzetnek vannak specifikus etnikai érdekei és szükségletei, melyek nem feltétlenül harmonizálnak, sőt ellentétbe is kerülhetnek az államérdekkel, a nép kategória esetében az államhatalmi érdek összemosódik a nép érdekével.

Elvégre a döntések „a nép nevében“ születnek, a hatalmi érdekek mint „a nép érdekei“ tálaltatnak, a kiindulási elv értelmében „minden hatalom forrása a nép“. E koncepció szerint tehát ama bizonyos csehszlovák nép érdekei teljes mértékben azonosak a csehszlovák érdekekkel, ti. a csehszlovák rezsim hatalmi érdekeivel, „államérdekével“.

Ezen stratégiai tényező következményeként rendelődik alá a nemzet az államnak, a nemzeti érdek az államérdeknek.

A kommunizmus stratégiai céljainak ezeket a „nemzetek fölötti“ elemeit nemcsak az ideologikus kommunista szövegekben hangsúlyozzák erőteljesen, hanem megtalálható az összes hivatalos programtervezetben, így pl. azokban is, amelyek a jelenlegi csehszlovák rezsim nemzetiségi és nemzeti politikájának alapjait fektetik le. Ha megfigyeljük összefoglalásukat a II. dokumentumban, egyértelművé válik, hogy e politika végső célja nem a nemzet, hanem a nemzet eliminációja, nem a nemzetiség, hanem a nemzetiség elnyomása valamilyen felső kommunista elv érdekében. Mi más is lenne ez, ha épp abban a szövegben, melyet kiemelten a nemzetiségi politikának szenteltek, egyértelműen hangsúlyozzák: „A párt szüntelenül erősíteni fogja... az egységes csehszlovák tudatot a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiasság szellemében“ (A CSKP XIV. Kongresszusának határozata) stb. Az államhatalom méltán törekszik ezek elérésére, ezt diktálja önfenntartási érdeke, ez az á//awpolitika feladata. De hol a valós nemzeti küldetése egy ilyen nemzeti és nemzetiségi politikának? Milyen dialektikus egység az, ahol csak a dolgok egyik oldala dominál? Ebből, és a többi programjellegű szövegből soha nem derül ki, hogy az ilyen nemzeti és nemzetiségi politika mit is tesz a nemzetért mint olyanért (tehát nem a „népért" általában, az állampolgárért, hanem külön a nemzetért), mi benne a valóban nemzeti. A nemzetiségek helyzetét szabályozó 1968/144 Tt. sz. alkotmánytörvény szerényen csak annyit jegyez meg ezzel kapcsolatban, hogy „ezek a nemzetiségek ... egyben kibontakoztatják nemzeti életük sajátos formáit is“. Tehát nemzetiségi politikájában a rendszer érvényesíti, erősíti, támogatja a nemzetek fölöttit (internacionálisat, államit, állami-hazafiasat), ami mellett és aminek