Irodalmi Szemle, 1990
1990/8 - Miroslav Kusý: A nem-szlovák jelenség (tanulmány)
Miroslav Kusý Ez a stratégiai cél fogalmazódik meg továbbá az ún. „a nemzeti és interna- cionális dialektikus egységének“ koncepciójában, melyben erősen preferáltak a nemzetek fölötti (internacionális) elemek, s ennek megfelelően háttérbe szorítottak a tulajdonképpeni nemzeti elemek: a nemzeti ebben a dialektikus egységben csak ideiglenesen megtűrt társ. Ennek értelmében a kommunisták kezdettől fogva internacionalistának definiálják magukat, nemzeti pártjaik pedig mint a kommunisták világmozgalmának harci egységei jelennek meg. Egy további stratégiai faktor, amely szorosan összefügg az előzőekkel, és fontos szerepet játszik a kommunista nemzeti és nemzetiségi politikában-az osztálytényező. A társadalom osztályelméletének szempontjából a nemzet szárma- zékjellegű, másodlagos, a társadalom osztálytagozódásának alárendelt kategóriája. Bár a nemzet osztályokból „tevődik össze“, amíg osztályharc létezik, a nemzet mégsem az a tényező, amely egységbe fogná az osztályokat, ellenkezőleg, éppen ebből kifolyólag oszlik meg a nemzet az osztályharc barikádján. Valamely nemzet munkásához ezért ebből a szempontból közelebb áll egy más nemzet munkása, mint a saját nemzetéhez tartozó paraszt vagy kapitalista. A nemzeti egységen magasan felülemelkedik az osztályszolidaritás és az osztályinternacionalizmus: tehát nem több nemzet, hanem több nemzet és nemzetiség munkásosztályának internacionalizmusáról van itt szó. A kommunisták ebben a harcban a munkásosztályra tettek. Győzelme a szocialista forradalomban tehát semmiképpen sem egy nemzet győzelmét, hanem épp a nemzet felbomlásának betetőzését jelenti, hiszen a nemzet egyik része arat győzelmet a másik fölött. Az ún. nemzeti forradalom, melyben a nemzet egységesen lép fel, a kommunisták szerint csak átmeneti állapot lehet, amely a szocialista forradalomban (ezen egység felbomlásában) kell kicsúcsosodjon. A nemzet az osztálynak, a nemzeti érdek az osztályérdeknek rendelődik alá. Ennek értelmében a kommunista politika a kezdetektől egyértelműen mint osztály- és nem mint nemzetközpontú politika határozódik meg; a kommunista párt mint munkáspárt, és nem mint a nemzet „élcsapata“ lép fel. A következő stratégiai tényező abból ered, hogy ebben az osztálykoncepcióban a nemzet kategóriáját a nép kategóriája váltja fel: ebbe a nemzetnek csak azon részei tartoznak, melyek az osztályharcban a barikád egyazon oldalán álltak a kommunistákkal. A szocialista forradalom idején és az azt megelőző időszakban, e koncepció szerint, tehát a nemzettel nem számolnak: legfeljebb a nép mint a nemzet felbomlásának produktuma jöhet számításba. A forradalom után már egyáltalán nem jutott szóhoz a nemzet, hanem csak az uralkodó munkásosztály, élén a kommunista párttal. Ez a „proletárdiktatúra“. A nemzetről itt szó sem esik. Ezt az átmeneti hatalmi formációt felváltja az „össznépi állam“: a nemzet itt újra: nem említődik. A nép - a nemzettől eltérően - ebben az értelemben mint stratégiai, programadó kategória szerepel. A szocialista nép csak átmenetileg s csak bizonyos mértékig szerveződik nemzetekből: stratégiai feladata nem a nemzetek összefogása, hanem felolvasztása, feloldása egy magasabb egységben. A rejtett és irigyelt eszmény, az amerikai „melting pot". Pl. a szovjetek ebben az értelemben dolgozták
