Irodalmi Szemle, 1990
1990/7 - Kmeczkó Mihály: Ackroydiáda (I.) (vers)
de a Láthatatlan Arcú Ember nemsokára panaszkodni kezdett elrejtőzött bennem a Világ de En hiányos vagyok benne akárcsak bennem Te mert hogy úgy járok-kelek ott akár a Szellem ez a világ bár vágytam rá nagyon nem az én világom szeretném érezni újra hogy Anyag vagyok ekkor a Templom végérvényesen fölibém magasodott hogy immár az lett a Testem s magam Árnyékba merülvén a láthatatlanság örök árnyékába nem mozdultam hanem vártam kicsinység talán pár röpke századot hogy tisztuljon a Látásom legalább néhány évezrednyit ElőreMegHátra majd benyitottam az Ajtót a legbelsőt s általléptem a Küszöbön ami eddig még senkinek sem sikerült bévül kerültem az Ismeretlenbe s immár én magam lettem az Ismeretlen szólván fennhangon Kmeczkó Mihály
/
