Irodalmi Szemle, 1990

1990/7 - Kmeczkó Mihály: Ackroydiáda (I.) (vers)

Gyötrődő Elmével viseltem Esztendők során a Kínokat s nem tudtam talán nem is akartam megfutamodni Tőlük és a Folyosón megállván a Születés Legősibb Folyosóján följebb s följebb emeltem Tekintetemet reszketve lesvén hogy a Láthatatlanok közül Valaki meglát s mint az Illetéktelent hangtalanul Szóval illet míg Följebb már nem emelhettem végére szaladtam az Időmnek a rövidségében is Beláthatatlannak ekkor Békesség szállott reám de lehet hogy akkor bújt belém a Békétlenség végérvényesen letérdepeltem hisz annyira megszoktam már hogy a térdeplésem semmit sem fejez ki a Fény elejbe amely bennem lakozott mióta belé költöztem és Árnyékom amely én magam voltam az Árnyék Nélküli reá terült a Világra a világok mindegyikére köztük az enyémre is ekkor vettem észre amit addig csak értettem Vers

Next

/
Thumbnails
Contents