Irodalmi Szemle, 1990
1990/1 - BESZÉLŐ MÚLT - Fogarassy László: Harcok a Garam mentén (1919. május 30.—június 24.)
Miután kikiáltották a Magyarországi Tanácsköztársaságot, a magyar katonai vezetés a háború hamaros kiújulásával számolt, mivel a békekonferencia a legutolsó Vix-jegyzék visszautasítását minden további nélkül a belgrádi katonai konvenció felmondásának tekinthette. Tombor Jenő alezredes, a magyar Vörös Hadsereg első vezérkari főnöke (egy nyitrai gyógyszerész fia) azt javasolta a Tanácsköztársaság politikai vezetőinek, hogy rendeljék el az általános mozgósítást, a keleti és a déli fronton védekezésre rendezkedjenek be, és az antantot megelőzve indítsanak támadást az Ipoly mentéről Léva—Nyitra irányában. Nem lehetett tudni, hogy nem indít-e az antant koncentrikus támadást, és nem fog-e a várható harcok folyamán tankokat és gázt is alkalmazni. Budapestet leghamarább a Duna—Ipoly vonalról lehetett elérni, és nehéztüzérséggel Párkányból lőni lehetett. Valamennyi vasúti vonal a fővárosban futott össze; ha azt a csehszlovák haderő el tudta volna foglalni, megszűnt volna az összeköttetés a Dunántúl és a Duna—Tisza köze között, ami együtt járt volna a magyar Vörös Hadsereg kényszerű kapitulációjával. A szovjet-orosz vörös csapatokról úgy tudták, hogy állítólag Proszkurovnál állnak, s a román királyi hadsereg oldalát és hátát fenyegetik. A döntő szó azonban Kun Béla külügyi népbiztosé volt, aki sem az általános mozgósításhoz, sem a preventív háborúhoz nem járult hozzá: a kiutat diplomáciai síkon kereste. A külföldi sajtóban olyan nyilatkozatot tett közzé, hogy a Magyar Tanácsköztársaság nem áll a területi integritás alapján, de ellenzi a területi kérdések fegyveres megoldását. Erre a békekonferencia elejtette korábbi diktátumát, amely a Károlyi-kormány bukását okozta, és újabb javaslattal Christian Smuts angol tábornokot küldte Budapestre. Habár Smuts tábornok Kun Bélával közölte, hogy kötött marsrutája van, és nincs feljogosítva ellenjavaslatok elfogadására, Kun Béla ezt nem vette tudomásul és ellenindítványt nyújtott át. Smuts tábornok tehát dolgavégezetlenül utazott el Budapestről, aminek hírére a csehszlovák hadvezetőség április 7-én támadási parancsot adott ki, ám végrehajtását felfüggesztette. A magyar tanácskormány ekkor elkövette azt a hibát, hogy az általános mozgósítást még' Smuts elutazása után sem rendelte el. Abból indult ki, hogy a világforradalom kitörése és az orosz katonai segítség egyszer s mindenkorra tárgytalanná tesz mindennemű határkérdést. így aztán április második felében a román királyi hadsereg háromszoros túlerővel támadta meg a magyar keleti front heterogén összetételű csapatait, és azokat két hét leforgása alatt részben a Tiszáig vetette vissza, részben pedig elfogta. A románok jobb szárnyán beavatkozó csehszlovák hadsereg pedig elfoglalta Ruszka Krajnát (azaz Kárpátalját) és Miskolcot, majd Salgótarjánt vette ostrom alá, a magyar fegyverszüneti ajánlat Harcok a Garam mentén (1919. május 30. - június 24.) Fogarassy László
