Irodalmi Szemle, 1990

1990/1 - BESZÉLŐ MÚLT - Fogarassy László: Harcok a Garam mentén (1919. május 30.—június 24.)

után pedig a Nógrádverőce—Mátra-gerinc—Bükk-hegység gerince—Miskolc—Bodrog vonal átadását követelte, sőt Budapestet is szerette volna megszállni.

A szerbek azért nem támadtak, mivel figyelmüket až osztrákokkal és olaszokkal folytatott határvita teljesen lekötötte.

A románok olyan hallatlan fegyverszüneti követelésekkel állottak elő, hogy a magyar közvélemény egyhangúlag a háború folytatását kívánta, és a tanácskormány mögé zárkózott fel. A munkásság olyan nagy számban jelentkezett frontszolgálatra, hogy a munkásezredekből két teljes hadosztályt szerveztek újjá. Stromfeld Aurél ezredes, az új vezérkari főnök vezetése alatt indult meg a magyar Vörös Hadsereg északi diadalútja. Salgótarjánt fölmentette, Miskolcot visszafoglalta, a románokat Tokajnál a Tisza keleti partjára visszadobta. A Kassa—Eperjes— Bártfa irányában támadó III. hadtestnek volt a feladata, hogy miután a csehszlovák és román hadsereget szétválasztotta, teremtse meg az összeköttetést az oroszokkal. Ez utóbbi végeredményben nem valósult meg.

Egészen május 30-áig az Ipoly vonala nyugalmi állapotban volt. Két nap múlva Csehszlovákiából eltávozott az olasz katonai misszió, a csehszlovák hadsereg olasz parancsnokait franciák és az egykori osztrák—magyar hadsereg cseh tisztjei váltották fel. A Duna vonala az egész hadjárat folyamán nyugalmi állapotban maradt, mivel egyik hadseregnek sem állt rendelkezésére szükséges anyag a folyam áthidalásához vagy az áthajózáshoz. Amikor május 30-ára virradó éjjel az 1. vörös dandár átlépte az Ipolyt és elfoglalta Kisgyarmat—Párkány vonalát, az esztergomi XVI. határvéd-zászlóalj gyors beavatkozásával megakadályozta az ottani Duna- híd felrobbantását. A párkányi heves harcokba beavatkozott a dunai vörös flottilla és egy páncélvonat is, a Pálmay-zászlóalj pedig Ipolyszakállosnál Léva felé támadott.

Június 3-án az 1. vörös dandár túl volt a Garam, Zsitva és Nyitra folyón való átkelésen, és a lakosság nagy lelkesedése mellett bevonult Érsekújvárra, a páncélvonat pedig a csehszlovák fronton áttörve Vágtornőcig jutott, és szerencsésen vissza is tért. Másnap a budapesti 3. vörös gyalogezred éle Tótmegyert és Nagy- surányt, a Duna mentén támadó részlege pedig Izsa—ögyalla vonalát érte el. A vörös páncélvonat Érsekújvárról jutott el Ögyallára, ahonnan Komáromba akart betörni, de Boneau francia őrnagy, a komáromi csehszlovák védőszakasz parancsnoka Gyulamajor közelében kisiklatott egy mozdonyt, amelyet a vörös páncélvonat személyzete a heves tüzérségi tűzben eltávolítani nem tudott, és ezért visszavonult.

Ipolyságot és a Balassagyarmattól északra fekvő magaslatokat a támadás első napján a 16. felvidéki vörös ezred (kb. felerészben szlovák anyanyelvűekből állott) és a Pálmay-zászlóalj foglalta el. Június 2-án érte el Lévát, 4-én pedig Vere- bélyt. Június 5-én a Pálmay-zászlóalj Aranyosmarótot, a Léváról Hontnémetire szállított 16. vörös ezred pedig Korponát érte el. A következő napon egyik oszlopa Selmecbányát foglalta el, a másik Zólyom felé támadott. A Garam völgyében északra menetelő részleg Zsarnócáig jutott el, amikor is a vihnyei sörgyár munkásai fegyveresen csatlakoztak hozzá.

Június 7-én a 16. gyalogezred megszállta Zólyomot, ahová másnap a Gyetváról menetelő 80. dandár nemzetközi zászlóaljai is beértek. Ezen a napon az egész Garamvölgye a vörös csapatok birtokában volt, Garamszentkeresztet kivéve.

Amikor június elején a csehszlovák hadsereg francia vezetés alá került, ez a Szlovákiában álló csapatokat két hadtestbe tagolta. A Garam menti fronton és a tiszolci védőszakaszon operáló nyugati hadtest parancsnoka Eugéne Mittelhauser francia tábornok lett. Alája volt rendelve a 7. és 2. hadosztály, amelyek a tesche- ni (tešíni) frontról is kaptak erősítést, úgyhogy a tiszolci védőszakasz leszámításával is 37 zászlóalj és 13 üteg állott rendelkezésükre. A két hadosztály parancsnoka Shuhler tábornok, Illetve Šnejdárek ezredes volt. Az utóbbi francia állam